6. Fejezet ~ Barát vagy ellenség?

Nina szemszöge:
Reggel későn és fáradtan ébredtem.Tegnap sokáig tartott a buli. Hm...mit is csináltam?

Lassan kitámolyogtam a fürdőbe. Nem kétség, berúgtam. Az emlékeim lassan kezdtek visszatérni.

Nos...Lehet, hogy ma nem kéne utcára mennem? Megmostam az arcom, és visszamentem a szobába. Pont amikor megszólalt a telefon. 
- Nina Pierce - szóltam bele gépiesen.
- Tudom a neved édesem - kuncogott Stefan a túloldalról.
- Oh...Stefan...
- Hogy aludtál drágám? - kérdezte.
- Kicsit fáj a fejem, de amúgy remekül. Csak bedőltem az ágyba.
- Kár, hogy hazamentél...
Megfésültem a hajam.
- Vége lett a bálnak - mondtam.
- Tévedés. A bál a szobába folytatódott. Nem emlékszel?
- De. Emlékszek - Sajnos emlékszek, mert megtörtént. tettem hozzá magamban.
- Fél óra múlva a Grillbe?
- Ott leszek.
Letettem a telefont. El se hiszem, miket műveltem tegnap. Az rendben van, hogy saját életet akartam élni, amibe azt csinálok, amit akarok, de azért nem gondoltam ekkora őrültségekre.


~*~


Fél óra múlva beléptem a Grillbe. Stefan már az egyik asztalnál várakozott. Mikor meglátott, integetett.
- Szia - mondtam, és leültem vele szembe.
Áthajolt az asztal felett, és megcsókolt.
- Szia drágám - mondta - Hiányoztál már.
Elmosolyodtam.
- Mit kérsz? - kérdezte.
- Hm...Egy kólát.
- Semmi alkohol?
- A tegnap után? Szétesik a fejem.
Mellém ült, és megpuszilta az arcom.
- Te szegény - nevette bele a nyakamba - Szeretlek.
- Hm...én is szeretlek.
Sokáig beszélgettünk még, mikor Stefan az órájára nézett.
- Ezer bocsánat, de mennem kell. Sajnálom - bűnbánóan megcsókolt - Majd felhívlak!
- Kár. Majd akkor találkozunk.
Stefan fizetett, majd kiment. Pár perc múlva én is távoztam. Ám a saroknál furcsa zajokat hallottam. Befordultam a sikátorba, és megláttam egy férfit, ha jól emlékszem Rick-nek hívták, amint épp le akarta szúrni Stefant. Cselekednem kellett. Hátulról elkaptam, és már épp törtem volna el a nyakát, amikor valaki megszólalt mögöttem.

Mesélő szemszöge:

Amikor Alice meglátta, hogy Nina készül kitörni Rick nyakát, egyszerre öntötte el a félelem és a düh. Tulajdonképpen semmissé tette azt, amit mondott. Hogy szolgálná a jót, ha most meg akarja ölni Alaric-ot? Mégiscsak Rick-nek volt igaza?!

- Azonnal engedd el őt! – kiabálta olyan hangosan, ahogy csak kifért a torkán. – Ne, merészeld őt bántani! – futott közelebb hozzájuk, valami elképesztő sebességgel.

Amikor elkezdett futni óriási szélvihar kerekedett. Alice-t is, mondhatni a szél lökte előre.

Nina megfordult.
- Alice - suttogta.
Elengedte Alaric nyakát és Stefanhoz suhant.
- Jól vagy? - kérdezte.
A fiú bólintott.
- Kutya bajom - nyögte.
Nina felsegítette.
- Hazaviszlek - ajánlotta, majd Alice-hez fordult - Itt én befejeztem a veled való jó pofizást. Már magam sem értem miért kellett megmentelek.
Lassan elindult Stefant támogatva.

- Mi van? – kiáltotta Alice, majd az ég egy óriásit dörgött. – Minek mondtad, hogy arra lettél teremtve, hogy ártatlanokat védj, ha most Rick-et akartad megölni? – könnyezett meg Alice és hirtelen az eső is esni kezdett.

Nina megfordult.
- Ha a "pasid" nem akarja megölni Stefant, talán én se akartam volna megölni őt! Csak akkor támadok, ha igazán muszáj. Mert kétlem, hogy másképp megmenthettem volna azt, akit szeretek.

Alice sóhajtott. Nem tudta eldönteni, mit mondjon.

- Arra nem gondoltál, hogy önvédelem volt?

Stefan meg akart szólalni, de Alice szikrákat szóró szemeivel ránézett és a Salvatore fiú egyszerűen csöndben maradt.

Nina Stefanhoz fordult.
- Mondd el kérlek, mi történt - suttogta neki.
- Nem csináltam semmit. Elindultam a kocsimhoz, amikor Rick odajött hozzám, hogy beszélni akar velem. Idejöttünk, ahol rám támadott. Ha te nem jössz...
Nina Alice-re nézett.
- Ennyire vagy megbízható - mondta neki.

Alice kitörő vulkánként nézett ki.

- Kicsim, nyugi – fogta le őt Rick – Lehet, hogy most nem csinált semmit Stefan, de kitudja hány embert ölt már meg és mennyit fog még…

Nina felnevetett.
- Hát ez szánalmas! Gyere Stef, hazaviszlek. Te pedig Alice gondold végig, ártottunk-e neked valaha, mert én nem tudok róla.

~*~

Alice szemszöge:

Amikor hazaértünk lezuhanyoztunk, majd bebújtam Rick mellé az ágyba.

- Jól vagy? – kérdeztem aggódva, s a fejem a mellkasára raktam.

- Várható volt, hogy az a kurva felbukkan…

- Css. Ne beszélj így – néztem rá.

- Még őt véded? – akadt ki egy kicsit.

- Persze, hogy nem! Vagy is… Nem tudom. Hiszen te csak a munkádat végezted. Nina pedig védte azt, akit szeret.

- A vámpírok nem éreznek! Csak vérszomjat…

- Rick.

- Nem Alice! Ez az igazság…

- Ne mondj ilyeneket, kérlek. Ismerd meg őket, mielőtt ítélkezel!

- Szeretlek – terelt egyszerűen.

- Én is téged – kuncogtam, s fölé hajolva adtam neki egy szenvedélyes csókot.

Ő pedig visszacsókolt, majd én kerültem ő alá.

Alaric szemszöge:

És csak csókoltam és csókoltam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem bírom tovább. Magamévá akarom tenni, mégpedig ma.

 Nyakát végigcsókoltam, majd ismét az ajkaira tapadtam, s kezeimmel végigsimítottam karcsú testét. Fölé magasodtam. Megfordult a fejemben, hogy várok még ezzel, ha nem akarja, de nem ellenkezett. Így vadul téptem le a pólóját, majd löktem le a sajátom is. Egész felsőtestét csókokkal leptem el, amire ő elpirult.

- Baj van? – kérdeztem hirtelen.

- Nincs – húzott magához.

A pizsama nadrágoktól is megszabadulva vágtunk az éjszakába ketten… :)

Szeretkezés után Alice feje a mellkasomon pihent. Én a hajával játszottam, míg ő pihegett.