5. Fejezet ~ Érzelmek vidala

Mesélő szemszöge:

- Szóval... mit keresel itt? – kérdezte Nina Alice-től.

- Én? Itt lakom... – felelte Alice vállat vonva.

Nina nagy levegőt vett.
- Akkor talán jobb, ha elmegyek - mondta.

- Miért menekülsz előlem? Nekem kéne előled - mosolygott Alice. Bár picit félt.

- Én soha nem menekülök. Csak nem biztonságos olyan helyen lennem, ahol ismerik a kilétem.

- Honnan ismered James-t? – kérdezte hirtelen Alice.

Nina meghökkent.
- Hát már sokszor találkoztam vele...

Alice nagyot nyelt.

- Amúgy még nem is volt alkalmam… Megköszönni, amit tettél. Szóval, köszönöm.

- Mit? Semmit nem tettem, csak a kötelességem.

- Az emberek megmentése lenne a kötelességed? Vá... - elnyelte a szó végét - létedre?

- Erre lettem teremtve.

- Nem hittem volna, hogy tényleg léteznek ilyenek. Ez most hirtelen sok. Ráadásul, hogy kedvesek is vannak. Hm.

- Sok mindenről nem tudsz még. És jobb is ha nem tudsz.

- És sokan vagytok? Mármint... Kivel élsz itt?

- Egyedül. De talán jobb, ha távozom...

- Várj már! - kapott a karja után. - Csak, hogy tudd, bennem megbízhatsz!

- Tudod, ha élsz több ezer évet megtanulod, hogy igazából senkiben nem bízhatsz meg. Még magadban sem.

- Ha te így látod... Akkor inkább én lépek le... - mondta lehajtott fejjel, majd hátat fordítva indult el.

Stefan odalépett hozzájuk.
- Jól elbeszélgettek? - kérdezte.

- Én már menni készültem – kapta Alice a tekintetét Stefanre.

- Komolyan? - lepődött meg a fiú - Ennyire rossz a bál?

- Úgy értettem, hogy táncolni – mosolygott Al.

- Jah, értem-Stefan Nina felé fordult - Szabad egy táncra hölgyem?
- Természetesen-mosolygott rá Nina

- Még találkozunk - mosolygott Alice, majd Alaric-hoz sasszézott.

Nina szemszöge:
Elmentem táncolni Stefannal, bár gondolatba még mindig Alice-szel beszélgettem... el kell mennem innét. Nem maradhatok olyan helyen, ahol tud valaki arról, ki vagyok.
- Szóval, hogy tetszik a bál? - kérdezte Stefan.
- Egész jó... bár nem is tudtam róla, hogy Alice is itt lakik.
- Most költözött ide a barátjával.
- Értem - mondta Nina.
- De miért, valami gond van?
- Jahj, dehogy Stefan. Csak nem vagyunk valami nagy barátnők, ennyi.
Alice aki mellettük táncolt lefagyott.
- Értem. Tudod... arra gondoltam, esetleg valamikor találkozhatnák egy randi keretében - mondta Stefan.
- Persze. Szívesen.
- Akkor jó - mondta Stefan, és megcsókolta Ninát.

Alice szemszöge:

Vegyes érzelmektől fűtve ugrottam Rick nyakába. Felkért táncolni, s addig táncolgattunk, míg pont Nináék mellé nem értünk. Amikor meghallottam, hogy „Csak nem vagyunk valami nagy barátnők, ennyi.” Kicsit rosszul esett. Meg se próbált a barátnőm lenni, de máris ilyet jelent ki… Na szépen vagyunk.

- Jól érzed magad? – kérdezte tőlem Alaric édesen mosolyogva, amikor kicsit arrébb leültünk iszogatni. Egy-egy kólát.

- Azt hiszem – bólintottam.

- Emlékszel mindenre? – kérdezte hirtelen.

- Ez most milyen kérdés? Nem vagyok részeg!

- Én nem úgy értettem! – mentegetőzött.

- Akkor hogy?

- Ez hosszú!

- Akkor magyarázd el!

- Nem most fogom. Egyszerűen csak aggódom érted.

- Mitől félsz ennyire?

- Hogy bajod esik!

Az ajkamba harapva hajtottam le a fejem.

- Menjünk innen. Nem biztonságos – rakta hozzá.

- Mi? – értetlenkedtem.

- Ez a hely.

Hátranéztem még Nináékra, majd vissza Rick-re.

- Menjünk – karoltam szerelmembe és hazabotorkáltunk.

~*~

Otthon Alaric már sokkal nyugodtabb volt.

- Elmondanád mi ez az egész? – kérdeztem meg tőle.

- Nem csak azért jöttem ide, mert itt volt üres tanári állás. Itt van elintézni valóm.

- Elintézni valód? Vámpírvadászként?

- Igen. Tudod ez a város hemzseg a vámpíroktól. Így pár vadászhoz csapódok és ha küldetés van menni kell.

- De biztos vannak itt is emberséges vámpírok is nem?

- Ezt Nina mondta, mi?

- Honnan…? – habogtam.

- Sokáig voltam kiképzésen. Egyetlen pillantás kellett tőle, hogy tudjam ki ő.

- De… - ültem le – Ő nem olyan. Ő mentett meg James-től! – néztem fel rá.

- Biztos, mert ő akar téged.

- Rick ne mondj ilyet! Aranyosnak tűnik.

- A vámpírok mindig vonzók…

- És akkor mit akarsz? Hogy ne barátkozzak vele?

- Csak hord ezt! – nyomott a kezembe egy nyakláncot.

- És mi ez?

- Verbéna van benne. Nem tudnak elbájolni a vámpírok…

- Bájolni? – kerekedtek ki a szemeim.

- Képesek irányítani az elmédet. Ez most hosszú történet. Később elmesélem egy film és egy popcorn mellett. Mindent elmondok amit tudnod kell, de most elmegyek felfrissülni.

Alaric elvonult zuhanyozni, utána pedig én is. Este pedig tényleg mindent elmesélt.