7. Fejezet ~ Közeledik valami új...

Nina szemszöge:
Reggel későn ébredtem. Stefan mellettem feküdt. Átöleltem, és megcsókoltam.
- Hm... Jó reggelt - mondta és viszonozta a csókot.
- Hogy aludtál? - kérdeztem és megsimítottam az arcát.
- Mint akit tegnap meg akartak ölni. Megmentettél. De miért?
- Mert szeretlek. - öleltem át.
- Én is szeretlek. Veled akarok maradni mindörökre.
- Az hosszú idő lesz, mert halhatatlanok vagyunk.
- Akkor miénk a világmindenség. Azt csinálunk, amit akarunk. Mivel akarod kezdeni?
- Egy reggelivel talán? Éhen halok.
Felnevetett és átölelt.
- Hát akkor együnk valamit.
A karjaiba kapott, és levitt a nappaliba. Miután megreggeliztünk beszélgetni kezdtünk. Az ölembe feküdt. A haját simogattam.
- Hm... Olyan hihetetlen, hogy itt vagy - mondta.
Lehajoltam, és megcsókoltam.
- Itt vagyok, és itt is maradok. Legalábbis egyenlőre.
- Ha pedig elmész, veled megyek. Semmi nem szakíthat ketté minket.
Rámosolyogtam.
- Mi lenne, ha sétálnánk egyet? Még nem is jártam körbe a környéket.
- Megmutathatom, ha szeretnéd. Régen már éltem itt.
- Benne vagyok.
Kézen fogva elindultunk. A parkba azonban furcsa meglepetés ért minket. Velünk szembe Alice-ék jöttek.

Alice szemszöge:
Reggeli közben azon tanakodtunk, hogy még nem is ismerjük a környéket.

- Akkor sétáljunk egyet – vetettem fel az ötletem.

- Rendben – bólintott Alaric, majd egy csókot nyomott és elmosogatott.

Majd Rick belém karolt és úgy mentünk egy közelebbi parkba. Ami nem biztos, hogy jó ötlet volt, hisz’ velünk szembe jött Nina és Stefan.

- Na ne! – nyilvánult meg Rick és önkényesen leült a padra. – Maradj itt, létszi! – húzott az ölébe.

- Ugyan, Rick! – csókoltam meg – Ez egy szabad ország. Sétálni jöttünk, nem pedig ücsörögni – húztam fel a padról. – Tovább megyünk. Még pedig arra, amerre indultunk.

Alaric még egy nyavalygott egy sort, de belátta, hogy igazam van, szóval továbbmentünk, és egyre közelebb értünk hozzájuk.

- Nah, már csak ez hiányzott - mondta Nina, és közelebb bújt Stefanhoz.

- Szép napot nektek is! – vigyorgott gúnyosan Alaric.

Nina vissza akart szólni, de Stefan befogta a száját.
- Ne rendezz jelenetet - mondta a lánynak - Inkább menjünk. Mutatok egy szép helyet, jó? Ilyet úgyse látsz máshol.

- Felesleges me… - kezdte ismét Rick. Ahj.

- Rick azt akarja mondani, hogy felesleges elmennetek úgy is az ellenkező irányba sétálunk – fejeztem be a mondatát.

- Szerintem itt lennünk felesleges - mondta Nina - Egyáltalán idejönnöm se kellett volna...

- De kellett egy pasi, mi? – vágott vissza Rick. Ahj, fejezze már ezt be!

- Menj a francba Rick! - mondta Nina.

- Még véletlen se én jutok oda! - felelte csípőből Rick.
- Fejezzétek már be! - kiáltottam hirtelen.

Nina összeszorította a kezét.

- Ha nem akarod, hogy megöljelek, fuss! - sziszegte.

Összeszűkítettem a szemeim, s a kezemben hirtelen egy tűzgolyó termett.

- Jézusom! – ugrottam hátra, de amint megráztam a kezem az már el is tűnt. Vajon ki látta?

Nina tágra nyílt szemmel nézett rám.
- Úristen! Ez nem lehet! - suttogta.

Nagyot sóhajtottam. Szóval ő látta.

Nina szemszöge:
Ideges voltam, nagyon is. Hogy lehet valaki ekkora bunkó? Legszívesebben kitekertem volna a nyakát. Viszont amikor Alice kezénél megjelent a tűzgolyó megrémültem. Ez lehetetlen...

- Én sem tudom mi volt ez… - mondta rémülten Alice.

- Én igen... - Stefanra néztem.
Bólintott. Tehát ő is tudja...

- Fasza. Rick menjünk! – fogta meg Alaric karját.

- Ámen – felelt a férfi.

Ránéztem.
- Ez nem játék – mondtam - De mindegy. A te "játékod".

- Nem tudom miről beszélsz – harapott az ajkába a lány.

- Én értem-szólt közbe Stefan, majd rám nézett - Mit gondolsz? Veszélyes lehet?
- Sajnos nem tudom - ráztam meg a fejem.

- A francba is! Muszáj rólam egyes szám harmadik személyben beszélni miközben itt állok az orrotok előtt? – akadt ki hirtelen, s most egy nagyobb tűzgolyó termett a kezébe.

Viszont, amikor megrázta a kezét, az ismét eltűnt ő maga pedig elfutott.

- Még találkozunk… - mondta Rick és a barátnője után futott.

Utánuk néztem, majd Stefhez fordultam. Megcsókolt.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze.

A nap további részét a folyóparton töltöttem Stefannal. Ez az édes kettes visszahozta az életkedvem. Nem az én feladatom Alice-t pátyolgatni. Ha nem fogadja el a segítséget, ez van. Mikor hazamentünk, észrevettem hogy van egy SMS-em. Dericktől.