12. Fejezet ~Daniel

Sziasztok manókák! Mint ígértem, meghoztam a következő részt. Kicsit rövid lett, de remélem tetszeni fog.  2 komi esetén jön a következő rész. Amúgy kinek szurkoltok? Dericknek, vagy Stefannak?;) 

Puszi:Nina
Nina szemszöge:

Daniel??? Nem, az lehetetlen! Ő... ő annyira más. Nem gyilkos, ebben biztos vagyok. Hm... milyen régen is volt, amikor először találkoztunk... Valamikor az 1500-as évek legelején. Egy gazdag nemesnek volt a fia. Még apám mutatott be neki.
Vacsorára indultunk hozzájuk. Az egyik szolga nyitott ajtót. Elvette a kabátunkat, és az étkezőbe vezetett minket.
- Tom! De örülök, hogy eljöttél! - lépett apámhoz egy alacsony, kövér férfi.
- Megígértem, hogy jövök, David-rázott vele kezet apám - Kérlek, hadd mutassam be a lányomat. Nina, az úr David Geiger, egy kedves jó barátom.

- Örvendek Mr. Geiger - pukedliztem.
- Miss Pierce - csókolt kezet a férfi - Atyja már nagyon sokat mesélt önről. És meg kell hagyni, szépsége tényleg megigéző.
- Köszönöm, uram - bólintottam.
Mindenhol a szépségemet dicsérték, ezért már meglehetősen untam. Könyörgöm, hagyjanak már! Ekkor egy fiatal fiú lépett be.

- Elnézést a késésért - hajtott fejet illedelmesen.
- Áh, Daniel! Tom, Miss Pierce, hadd mutassam be a fiamat. Daniel, üdvözöld a vendégeinket!
Daniel kezet rázott apámmal, majd felém fordult.
- Örülök, hogy megismerhetem, Miss Pierce - csókolt ő is kezet.
- Részemről a szerencse, Daniel.
Oké, a keresztnevén szólítottam, de hát felsőbb rendűek vagyunk, vagy mi. Ha azt kértem volna, hogy nyalja le a cipőm, meg kellett volna tennie. Fú, de nem akarok én itt lenni! Menjünk már haza! Tényleg anya döntött jól, amikor otthon maradt. Szerencsére az estének hamar vége lett. Bár Mr. Geiger nem titkolta szándékát, Daniel kérje meg a kezem. Még az ötlettől is elkapott a hányinger. Ám ha magam elé képzeltem Derick arcát, amikor közlöm vele, hogy hát hozzámegyek egy halandóhoz... elég muris lenne.
A következő pár napban szerencsémre nem kellett találkoznom se Daniellel, se az idegesítő apjával. Igazából Daniellel nem is volt problémám... Aztán jött AZ a nap. Az átváltozásának napja. Egy bálból jöttek hazafelé, amikor megtámadták őket. Zsoldosok voltak. Mr. Geigeren nem lehetett segíteni, de Daniel még élt. Időben érkeztem, szerencse, hogy a közelben lovagoltam. Nem tudtam mit tenni, vagy átváltoztatom, vagy hagyom meghalni. Az első lehetőséget választottam. Nem bántam meg. Daniel nagyszerű barátom lett. Igaz, idő kellett neki, hogy lecsillapodjanak vérengző gondolatai, de szerencsére Derick mindenben segítette. Hamar összebarátkoztak. Aztán elköltöztünk. Más város, más szabályok, új emberek. Ott ismertem meg őt. Lilianát. Egyszerű lány volt, az egyik földbirtokos lánya. Eleinte fújtunk egymásra, aztán idővel megbarátkoztunk. Én voltam az ostoba. Bemutattam őt Danielnek. A legjobb barátnőm volt... Egymásba szerettek. Emlékszek, órákat üvöltöttem Daniellel, hogy nem teheti, Lilia ember, ő pedig vámpír. NEM változtathatja át, mert akkor mindkettejüket megölöm. Ekkor keletkezett az első törés a kapcsolatunkba. Daniel nem akart hinni nekem. Csak bajt csinált volna, ha átváltoztatja Lilianát. De erre nem került sor... Új vámpírok érkeztek a városba. Csak én tudtam a jelenlétünkről, és Derick. Úgy döntöttünk, ketten elintézzük őket. A biztonság kedvéért dupla őrséget állítottunk. Hirtelen ért engem is a hír. Liliana meghalt. Az egyik emberünk talált rá. Aztán meglátta őket Daniel. Pont akkor értem oda, amikor meg akarta ölni. Én elhittem, hogy nem Paul volt a gyilkos. Daniel nem. Engem gyanúsított. Hogy én adtam parancsot Liliana megöletésére. Természetesen nem volt igaz. Csakhogy rajtam, és Dericken kívül senki nem tudta az igazságot. Még a szüleim se. Nem mertem elmondani nekik. Felelőtlennek neveztek volna, ami igaz is. Ostoba voltam, most már tudom. De akkor nem tudtam. Próbáltuk lenyugtatni Danielt, de nem sikerült. Elment. Azt mondta, nem kíván többé a Pierce klán tagja lenni. Megértettem. Főképp az én hibám, hogy Liliana meghalt. Attól a perctől, a távozásától nem láttam Danielt. Került minket. Soha nem járt arra, amerre mi voltunk. És most... Most állítólag itt van. És állítólag ő a gyilkosa ezeknek a lányoknak. Olyan hihetetlen ez az egész! Daniel nem gyilkos. Neki van szíve. Soha nem ölne ok nélkül. Illetve... régen ilyen volt. Olyan, mint mi, a Pierce klán. De most... Vajon változhat ennyit ember? Jobban mondva vámpír... Vajon képes lenne mindenkit megölni? Bosszút állni Liliana haláláért? Hiszen én megöltem az igazi gyilkosait! Annyi, de annyi kérdésem lenne hozzá... viszont nem kockáztathatok... most az egyszer nem.
- Azonnal hívjátok ide Dericket - néztem Robertre - Jöjjön ide... mielőbb.

11.Fejezet~Ismeretlen ismerős

Sziasztok manókák! Bocsánat, hogy ilyen soká, de meghoztam a következő részt. Remélem ez is tetszeni fog:) Az új rész két komi esetén jön majd. Annyit elárulok előzetesbe, hogy nagyon izgalmas lesz, egy visszaemlékezés. Hogy ki emlékezik vissza és kire? Nos, azt a következő részből megtudjátok!;) Puszi: Nina&Alice

~*~

Alice szemszöge:
Másnap reggel Alaric aludt, én pedig lementem a boltba. Elfogyott a csoki. ^^ Útközben kaptam egy SMS-t Ninától. „Minden oké veletek?” Válaszoltam is: „Persze, nincs semmi gond, nyugi! Puszi” A telefont figyelve mentem és nekiütköztem valakinek.
- Oh, bocsánat! – néztem fel. Szembe találkoztam a strandos pasival. – Vagy mégsem – húztam össze a szemem. Mocskos disznó.
- Azt hiszem még nem volt időm bemutatkozni. Daniel vagyok. – mondta mézesmázosan. Chh.
- Nem érdekel! Örülj, hogy még élsz, barom! – mondtam, s meglökve a vállát gyorsítottam a tempómon.
- Ugyan, hol marad a jó modorod? – vágott be elém, hirtelen.
Ez a gyorsaság… Szóval egy vámpírral állok szemben. Na de jó.
- Nem félek tőled, Daniel! – vicsorítottam rá. 
- Tudod, hány boszit öltem már meg? – oké, erre hátraléptem – Idősebbek és erősebbek voltak, mint te!
- Elmebeteg, gyilkos, szájhős rohadék! – ordítoztam rá, és tűzgolyókat dobáltam rá. Nem volt senki a közelben.
- Higgadj le, baba, mert bajok lesznek!
- Mint mondtam, nem félek magától – összehúztam a szemem és migrént keltettem a vámpír úrfi fejében. – Szívesen megölnélek, de ez túl nyílt hely ahhoz! – morogtam.
A pasi már a sikítás határán volt. Fogta a fejét, és egyre kisebbre gubózott össze.
- Hagyd abba te szuka!
- Akkor hagyom abba, amikor akarom! És jegyezd meg, ha ebben a városban valaki meghal, te leszel a következő!
Még egy kicsit élveztem a helyzetet, majd hirtelen elrántottam a fejem. A pasi kifeküdt, én pedig mosolyogva hazamentem. És még csak most futott át fejemen… Jövő héttől szeptember…
- …Meg fogok halni… - fejeztem be otthon a mondatot Rick-nek.
- Ugyan miért? 
- Hogy koncentráljak egyszerre két dologra? Az emberi dolgokra és természetfelettikre? 
- Sikerülni fog bogaram. Higgy nekem.
- Neked hiszek. Magamban nem hiszek.
- Pedig muszáj lesz – húzott magához.
- Megpróbálok – ugrottam az ölébe pár forró csók kíséretében.

Nina szemszöge:
Másnap korán indultunk. Igazából megszerettem azt a kis házat, pedig csak egy éjszakát töltöttem benne. Stefan kinyitotta előttem a kocsi ajtaját. Beszálltunk.
-Tudod...ahhoz képest, hogy igazából nem akartam jönni, most bánom, hogy ilyen hamar mennünk kell-mondtam.
Felnevetett.
-Hát, nem is tudom...végül is, csak majdnem öltél meg.
-Jól van na! Azt hittem, a fürdőbe vagy, és zajt hallottam-védekeztem.
-még jó, hogy jók a reflexeim.
Megcsókoltam az arcát.
-vezetek-morogta.
Felnevettem, majd gondolkodóba estem. Vajon most kivel állunk szemben? És egyáltalán van-e esélyünk vele szemben? Hiányzott Derick. Szinte engem is meghökkentett a tény, de hiányzott. Furcsa...amikor velem volt, mindig meg akartam szabadulni tőle. De most...akkoriban biztonságban éreztem magam. Istenem, mi van velem? Itt van nekem Stefan, és Derick után sírok? 
-Min gondolkozol?-érdeklődte valaki.
Felkaptam a fejem. Aztán leesett, hogy egy autóban ülök, és hazafelé tartok. Hm...hazafelé. Ott a hazád, ahol a szíved. de az én szívem hol van? Magam se tudom már. 
-Nem lényeg-válaszoltam, és a telefonommal kezdtem babrálni. 
nem tudtam semmire se koncentrálni, mindig elkalandoztak a gondolataim. Hol erre, hol arra. A családomra gondoltam. Liliára. Életem egyik legnagyobb vesztesége volt ő. Máig nem értem, hogy történhetett. De nem is ő volt a legnagyobb veszteség. Ő csak egy ember volt...A legjobb barátnőm volt...
Mikor megláttam a táblát, Stefanhoz fordultam.
-A házamnál rakj ki, ott találkozok Roberttel.
Bólintott.
-És Aliceék?-kérdezte
-Menj el, és nézd meg őket. Majd utánatok megyek. 
Itt lezártnak tekintettem a témát. Stefan kirakott a háznál. Elköszöntem tőle, majd bementem. Robert már a kanapén ült.

Stefan szemszöge:
Nina egész úton alig szólt hozzám. Mélyen a gondolataiba temetkezett. Erősen koncentráltam, és pár képet sikerült elkapnom. Egy srác volt az első. Derick. Hm...vajon ő kicsoda? Aztán egy lány következett. Nyilvánvaló volt, hogy ember. A név, amit csatolt mellé a Lilia volt. De több képet nem sikerült elkapnom. Nina nyilván rájött, miben mesterkedek, és kizárt a gondolataiból. Minden próbálkozásomra erős falba ütköztem. Hm...azt hiszem, sok mindent nem tudok még róla. Talán túl sok mindent nem. Miután elköszönt, Aliceékhez hajtottam. Kicsit félve kopogtam be, Aliceék úgy tudják, még nyaralunk... Aztán nyílt az ajtó, és ott állt Alice egy szál ingbe, és fehérneműbe.
-Stefan?-kérdezte hitetlenkedve.

Alice szemszöge:
- Stefan? - kérdeztem hitetlenkedve. – Hogy-hogy már itt? Nina jól van?
-Hát-vakarta meg a fejét-Ha minden igaz, még él...Talán bemehetnék? Aztán elmondok mindent.
- Ülj csak le - biccentettem a fejem a fotelbe.
Stefan leült, én pedig a kanapéra zuhantam.
-Rick?-nézett körül-Jobb lenne, ha ő is hallaná.
- Pihizik, de akkor szólok neki – pirultam el. Beflangáltam a szobába – Rick, Stefan beszélni akar velünk – ébresztettem fel pár csókkal.
- Azonnal megyek! – nyöszörögte. 
Én magamra kaptam egy nadrágot. És visszatértem az előszobába.
- Azonnal jön – mosolyogtam Stef-re, majd a komoly tekintetét figyelembe véve a mosolyom lehervadt – Ilyen rossz hír?
-Aggódom-vallotta be.
- Megjöttem – mondta nyúzottan Rick.
-Miattam lettél felébresztve?-nézett rá Stefan-Ezerbocs. Ha tudtam volna, Ninával tartok inkább.
- Ébren voltam csak vízszintben TV-ztem– kacagott Alaric.
Felnevetett.
-Az jó. Én egyszer a plafonra szereltem fel a plazmát. Csak egyszer éjjel a fejemre esett.
Erre én kacagni kezdtem, de észrevettem magam és befejeztem.
- Köhöm miről is akarsz beszélni? - tértem a lényegre.
-Hogyan?-nézett rám zavartan, majd lassan leesett neki-Jah! van egy kis probléma.
-Az mindig van. Mondjad - ébredt fel Rick is.
-Sokat én se tudok. Mindenesetre Nina aggódik. Mióta elmentünk, tegnap délután óta, 3 lányt öltek meg.
Lehajtottam a fejem. 
-Szóval nem tudjuk ki a tettes? - haraptam az ajkamba.
-Nina elment utánajárni a dolgoknak-Eléggé hideg volt a hangja. Csak nem gond van közöttük?
- Van egy tippem ki lehet... - szólaltam meg végül.
Felhúzta a szemöldökét, majd sóhajtott.
-Miért van olyan érzésem, hogy te már találkoztál vele?
- Talán mert így van...
-Nina engem megöl...Majd az egész csapatát, amiért nem vigyáztak rád. Végül Ricket is. Lassú és fájdalmas halálban lesz részünk-rázta a fejét
- Üzenem Ninának, hogy boszorkány vagyok és tudok magamra vigyázni! – ráncoltam össze a homlokom és kivágódtak az ablakok.
- Kicsim nyugodj meg! – csókolt meg Rick és az ablakok ismét becsukódtak.
-Nos, Ninának én is sok mindent üzennék-morogta.

- Baj van?

-kérdeztem meg.
-Nem tudom-rázta meg a fejét-Azt hiszem, tévedtem vele kapcsolatban.
- Mármint? Ezt hogy érted? - képedtem el.
-Nem tudom...Mikor hazafelé tartottunk, beleolvastam a gondolataiba. Az egész egy srác körül forgott, valami Derick körül...Ez a srác kereste telefonon párszor. Azt hiszem...van egy lezáratlan kapcsolata.
- Lehet, hogy a bandájából valaki.
-Nem tudom-rázta a fejét-De most nem számít...
- Szerinted, ha őt szeretné veled lenne?
-Most más fontosabb dolgunk van-mondta hidegen-Ninát majd én elintézem.
- Ami pedig Daniel-t illeti, majd ÉN elintézem – tettem karba a kezem és lehuppantam a kanapéra.

Nina szemszöge:
Beléptem a házba. Robert a kanapén ült. Melléültem.
-Mik a fejlemények?-kérdeztem.
Elnyomta a szivarját, és három képet dobott a dohányzóasztalra.

-Caroline Forbes, Vicky Donovan, és egy ismeretlen lány, valószínűleg turista. Nem tudtuk megmenteni őket. Akivel szemben állunk, ismeri a védelmi vonalat, tehát simán áttörte. Akkor csapott le, amikor máshol őrködtünk. Sajnálom, hogy vissza kellett hívnalak a nyaralásból. Gondoltunk arra is, hogy Dericket értesítjük, de tudom, hogy nem szívesen találkoznál vele.
-Nos, tényleg nem-bólintottam-Viszont ha egyedül nem tudjuk majd megoldani az ügyet, nem szabad kockáztatnunk. itt nem rólunk van szó, hanem a városról. Az emberek megbíznak bennünk, nem szabad csalódást okoznunk nekik. Mától kezdve mindenki őrködik, és nyitva tartja a szemét. Nem fogadok el kifogást. Ha valaki meghal, én számolok le a területet őrző vámpírral. Ha pedig két nap alatt nem tudjuk elkapni, értesítem Dericket, és apámékat.
-Nagyszerű vezető vagy, Nina. Ostoba az, aki szembeszáll veled. Remek utódja vagy apádnak.
-Köszönöm, Robert, de ezt majd akkor mondd, ha nyertünk. Mindenkinek ébernek kell lennie.
-Nos, van itt még valami...-mondta zavartan-de ennek nem fogsz örülni.
Csengettek.
-Pillanat-mondtam Robertnek.
Aliceék voltak azok. Alice átölelt. Rick elég álmosan nézett rám. Behívtam őket, majd Robertre néztem.
-Ők a barátaim-mondtam-Srácok, ő Robert, a legbizalmasabb emberem. Szóval Rob, mit is akartál mondani?
-Van egy gyanúnk, ki áll mindennek a hátterébe.
-És pedig?-ráncoltam a homlokom.
-Többen láttuk a városba Danielt. Minden bizonnyal ő a tettes.
Megfordult velem a világ. NEM! Az lehetetlen...vagy mégis lehetséges volna?

Új fejezet?!

Sziasztok!

Mint ahogy azt olvashattátok a #KÖZÉRDEKŰ bejegyzésben Nina szerdáig nem lesz gépnél. Ha mindenigaz én meg pont hogy szerdától nem leszek gépnél... Bár ez még kérdéses ^^"

Lényeg ami lényeg, hogy sietünk dee vasárnaptól hamarabb biztos nem jön új fejezet. Csak akkor vagy utána. Persze ez függ attól, hogy meg legyen a KÉT KOMI, de időtől is függ ^^

Na puszi nektek!

Alice :)



10. Fejezet ~ Különlét

Sziasztok!
Előre is bocsi ismét a rövidség miatt, de nyár van és alig vagyunk egyszerre gépközelbe, így pedig elég nehéz megírni a közös részeket :(
Az fejezet itt van, mivel a komik megvannak! :)
Jó olvasást! :)
Puszi: Alice és Nina

Nina szemszöge:
Miután Alice-ék elmentek, kettesbe maradtam Stefannal.
- Szóval? - kérdeztem.
- Szóval? - kérdezett vissza - Mire gondolsz, kistündér?
Átölelt, és megcsókolt.
- Hogy találhatott meg titeket James? - kérdeztem.
- Nem tudom, de most ne törődj ezzel, jó?
- Miért ne?
- Mert sokkal jobb ötletem van ennél.
- Még pedig?
- Hát... megbeszéltük, hogy a hétvégét a tóparton töltjük... mi lenne, ha már most indulnánk? Estére odaérnénk... Na, benne vagy egy kis esti kalandtúrába?
- Nem tudom – vacilláltam - Biztos jó ötlet itt hagyni Alice-éket egyedül? Védtelenül?
Felnevetett.
- Alice védtelen. Jó vicc! Ne aggódj folyton érte! Nem vagy az anyja. Nagylány, tud magára vigyázni. Ha pedig mégsem, ott van Rick. És telefonon bármikor elérnek minket.
- Tudom, de... Alice olyan, mintha a húgom lenne... mint a legjobb barátnőm...
- Bízz meg benne, jó? - nézett a szemembe.
Sóhajtottam.
- Oké, de egy SMS-t azért küldök neki.

- Én addig összeszedem a cuccokat - mondta mosolyogva.               
Megcsókolt, majd eltűnt. Előkapartam a mobilom, és küldtem egy üzit Alice-nek. "Szia. Bocs, hogy most zavarlak, csak azt akarom mondani, hogy a hétvégét Stefanék nyaralójába töltjük. De azért, ha bármi van, nyugodtan hívj, mindig nálam lesz a mobilom. Vigyázzatok! Puszi:Nina" Mire elküldtem, Stefan kész is volt.
- Biztos hogy...
- Nyugi már! - fojtotta belém a szót - Semmi baj nem lesz.
Elmosolyodtam.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy biztos, hogy mindent bepakoltál-e.
Rám mosolygott. Elindultunk bele a nagyvilágba, édes kettesbe. De azért a szívembe ugyanúgy nyugtalanság volt. Valami történni fog, érzem. Csak azt nem tudom, kivel, és mi...

Alice szemszöge:

Hazaérve kidőltem az ágyon, s ekkor már kaptam is egy SMS-t Ninától. Amire válaszoltam, hogy érezze jól magát és ne aggódjon miattam.

- Na ki volt az? – kérdezte Rick, miközben lefeküdt mellém.

- Nina. Hétvégére elhagyják a várost, és írta, hogy vigyázzunk.

- Én mindig vigyázok rád! – mosolygott ravaszan. – Úszunk egyet?

- Aha, mutatok valamit! – kacsintottam.

Kimentünk a partra és levettem a ruháim.

- Na milyen a bikinim? – kacérkodtam.

- Szép és egyszerű… De nélküle is szép vagy! –rántott az ölébe Rick.

- Te kis… - döntöttem le a homokba. – Kapj el! – nyújtottam rá a nyelvem és befutottam a vízbe.

- Megvagy! – jött be nevetve.

Lemerültünk a víz alá és ott megcsókoltam, majd egy kis varázslatnak köszönhetően láttunk, tudtunk lélegezni és beszélni a víz alatt anélkül, hogy bármi bajunk eshetett volna. Ráadásul szabadon mozogtunk, mint a halak. Nem dobott fel minket a víz.

- Ez lehetetlen – vált el tőlem.

- Ha egy boszorkánnyal jársz, semmi se az – csókoltam meg ismét.

A helyzet egyre forróbb lett de a víz hűtött minket. Egy kis víz alatti torna után kifeküdtünk a partra és összebújva pihentünk.

„Segítség!” – hallatszódott a távolból.

- Hallottad ezt? Valaki bajban van – pánikoltam.

- És itt a közelben – mutatott a vízre Alaric. Egy harmincas pasi rángatott magához egy velem egyidős csajt.

- Ezt nem hagyom annyiban! – indultam a vízbe.

- És téged kap el?

- Boszi vagyok, tudok magamra vigyázni.

- Siess!

- Úgy lesz – mondtam, majd gyorsban odaúsztam hozzájuk.

- Engedje el őt, hallja! – ordítottam a palira.

- Te is sorra kerülsz baba, ne aggódj.

- Hagyja őt! – kiáltozott a csaj.

Odamentem és behúztam a pasinak.

- Ezt nem kellett volna! – mondta dühösen a pasas, majd a torkomnál magához rántott és elkezdte leszedni a bikinim.

Hogy rohadna meg ez gusztustalan! Tökön rúgtam, majd beálltam a csaj elé.

- Menj innen! – mondtam neki.

- Nem hagylak itt – makacskodott.

- Kérlek, siess.

- Nem.

Jó akkor így csinálom. A pasas felénk indult ugyan, de én egy vízoszlopot állítottam magunk elé, majd ellöktem vele.

- Utoljára mondom! Húzzon el, ha kedves az élete!

A pasi rémülten és idegesen elúszott.

- Kö-köszönöm, azt hiszem – dadogta a lány hálásan.

- Szívesen – mosolyogtam – Kiviszlek a partra.

- Azt hiszem kitalálok, de köszi.

- Ne aggódj, ha bántani akarnálak téged is, már megtettem volna.

- Ez igaz, ne haragudj.

- Semmi probléma.

Végül kikísértem őt, és Rickkel hazamentünk aludni. Forgalmas egy nap volt…

Nina szemszöge:Már vagy egy órája autókáztunk. Tekergettem a rádió gombját, normális adót keresve.
- Semmi se elég jó neked? - nevetett Stefan.
Rámosolyogtam.
- De. Te például elég jó vagy nekem - kacsintottam rá.
Leparkolt egy kis tóparti ház mellett.
- Megérkeztünk-mondta.
Kiugrottam a kocsiból, és nyújtózni kezdtem.
- Véééégre - nyögtem.
Bevittük a cuccokat. Stefan a kanapéra vetődött, és magához intett. Az ölébe ültem, és a mellkasára hajtottam a fejem. Játszani kezdett a hajammal.
- Szóval, mi a program? - néztem fel rá.
Felnevetett.
- Hm... nem is tudom, mit szeretnél? - kérdezte.
- Háááát... egy kis mozgás nem ártana meg.
- Szóval mozogjunk? - kérdezte vidáman.
Felkapott, és felvitt a szobába. Az ágyra ugrottam. Hívogatóan tártam ki felé a karom. Felnevetett, és megcsókolt. Hátradöntött az ágyon. Egyre vadabbul csókoltuk egymást, amikor SMS-t kaptam. Felnyögtem.
- Ha Alice kinyíratta magát, én megfojtom - mondtam.
- Hát... nehéz lenne-nevetett.
Megkerestem a táskám, és előkapartam a telefonom.
"Elszabadult a pokol. Mióta elmentél, három fiatal lányt öltek meg. Örülnénk, ha holnap hazajönnél, mert nélküled semmire nem jutunk. Alicere figyelünk, mindig van valaki a nyomában. Siessetek! A banda"
- Azt hiszem jobb, ha ki sem pakolunk-néztem Stefanra.

#KÖZÉRDEKŰ

Sziasztok manókák! Sajnos most szerdáig nem leszek gépközelbe. Még egy részünk van megírva, amit Alice felrak, ha meglesz a második komi. Ígérem sietek haza hozzátok! Legyetek jók, és komizzatok! Puszi: Nina

9. Fejezet ~ James elleni hadjárat

Meghoztam a következő részt! Jó olvasást! Két komi múlva lesz a 10. rész is:) Alice&Nina
~*~
Alaric szemszöge:
Mikor elérkezett a tudatomig, hogy Jamest megy felkutatni felajánlottam a segítségem.
- Parancsba kaptam, hogy kutassam fel azt a barmot. Veled mennék, ha nem bánod - ok. Ez inkább kijelentés volt, mint ajánlat - Tudom a pontos helyét - vagyis amit utoljára mondtak nekem... x'D

Nina elgondolkodott.
- Egyedül talán gyorsabb lennék... de... hm... ha megígéred, hogy semmi trükköt nem vetsz be, hogy megölj vagy engem, vagy a csapatom, természetesen jöhetsz.

- Ok. Kisangyal leszek - mosolyogtam. - Feltéve, persze, ha a csapatod se bánt engem...

- Attól ne félj! - nevetett Nina - Embert nem bántanak. Csökken tőle a csapatom jó híre.

- Haha. Akkor jó. Béke jobbot nyújtok - tartottam ki a kezem.

Nina arcán először kételkedés futott át, majd kezet fogott velem.
- Legyen - mondta.
Stefan felém fordult.
- Én itt maradok, és vigyázok Alice-re. Ha James itt van, ő sincs biztonságban – mondta.

- Tudok magamra vigyázni – pattant fel hirtelen a kis boszim – Dee köszönöm – ült vissza mosolyogva.

Stefan felnevetett. Nina átölelte.
- Vigyázz magadra! - súgta neki.
Stefan rámosolygott és megcsókolta.
- Te vagy a védangyalom - mondta Ninának.
A csaj rám nézett.
- Én felőlem mehetünk-mondta, majd visszafordult a többiekhez - Tuti rendben lesztek?
- Menj már! - lökte meg nevetve Stefan.
Elbúcsúztak egymástól, majd Nina elindult kifelé.

- Figyelj, ha bármi baj van, csak hívj, s már oda is teleportáltam, rendben? – ölelt meg Alice.

- De az… - akadékoskodtam.

- Nem érdekel, hogy fekete mágia, ha transzban csinálom nem az! – érvelt.

- Szeretlek, s vigyázz magadra – húztam magamhoz.

- Én szeretlek, te is vigyázz – csókolt meg – És Ninára is – nézett a szemembe mélyen.

- Vigyázok – csókoltam meg forrón, majd elindultam. – Vigyázz rá, rendben? – fordultam vissza félúton Stefanhöz.

Stefan elmosolyodott.
- Mindent megteszek-mondta, és kezet nyújtott nekem - Sok sikert!

- Köszönöm - ráztam vele kezet - Meglesz - mosolyogtam és kimentem Ninához - Nos? Készen állsz?

Nina elmosolyodott.
- Mióta az eszemet tudom, vagy legalább is mióta vámpír vagyok... tehát régóta... Az a feladatom, hogy megvédjem az embereket az olyanoktól, mint James. Már gyakorlott vagyok.

- Akkor induljunk – adtam le neki a címet.

Stefan szemszöge:
Miután Nináék elhagyták a várost, ajánlottam Alice-nek, hogy menjünk hozzánk. Ott barátságosabb a légkör, és jobban tudok figyelni rá. Mielőtt elmentek, kaptam egy üzenetet Ninától... a fejemben.
"Vigyázz Alice-re! James miatta van itt. Ezt nem akartam előttük említeni, de így van. Ha nekem valami bajom esne... szeretném, ha tudnád, szeretlek."
Kinyitottam az ajtót, és beléptünk. A nappaliba a kanapéra vetődtem. Alice leült az egyik fotelba.
- Tudod... furcsa ez így - kezdtem beszélgetni vele - Látni Ninát, amint őrjöng, hogy soha többé nem segít neked, aztán... amikor bajban vagy, mégis ő az, aki ki akar húzni a pácból. Ő igazából jó ember... vagyis vámpír. Még soha nem találkoztam hozzá foghatóval.

- Reméltem is, hogy normális, valahogy éreztem - mosolygott a tündérbaba - És gondolom, nagyon szereted őt!

Elmosolyodtam.
- Meg akarom kérni a kezét - avattam be a titkomba.

Alice hirtelen zavartnak látszott. Majd végre megszólalt.
- Ööö.. Ez nagyon aranyos gesztus, de... mióta is ismeritek egymást?

- Nem olyan régóta... de elég régóta ahhoz, hogy tudjam, ő az igazi.

Elmosolyodott.
- Tényleg nem lebeszélni akarlak, de... Honnan gondolod, hogy ő is többet érez irántad?

Zavarodottan néztem rá, majd a szoba sarkába pillantottam.
- Tudod, volt egy menyasszonyom. Mikor még ember voltam. Nem akartam elvenni, mert nem szerettem, csupán apámnak akartam a kedvébe járni. Mikor meggyilkolták a vámpírok, semmi fájdalmat nem éreztem. Inkább megkönnyebbültem. De most... még a gondolatába is belehalok, hogy valaha elveszíthetem Ninát. Nem tudom, ő hogy érez. De abba biztos vagyok, hogy én mit érzek. Lesz ami lesz, maradok az övé...

- Ha így érzel, tedd meg - mosolygott rám - Amúgy megkérdezhetem, hogy lettél vámpír??

Elkomorodtam.
- Az egy nagyon hosszú, és nem túl boldog történet - mondtam végül.

- Jó jó, csak kérdeztem. Hm - elgondolkodott - haza kéne mennem éhes lettem.

- Összedobhatok valamit – ajánlottam - Mit szeretnél enni?

- A vámpírok szoktak emberi kaját enni?

Elmosolyodtam.
- Tudok főzni, ne félj.

- Nem úgy értettem - kacagott fel lágyan - Hanem ha van itthon valami nekem az is tökéletes. Ha nincs akkor meg rád bízom - hivatalosan minden evő vagyok. A brokkolit leszámítva - mosolygott.

- Hm... - a konyhába mentem, és kinyitottam a hűtőt - Van itt minden, válogass!

- Köszi - pattant fel,, majd a hűtő elé állt. Hamar ki is válogatta, amit enni kart. - Te kérsz? - fordult felém. - Vagy ne kérdezzek hülyeséget? Nem tudom, még új ez az egész, szóval segíts

Kikaptam egy csokit a hűtőből.
- Nekem ez pont megfelel-mosolyogtam rá.

- Hát jó - mosolyogva vállat vont, majd becsukta a hűtőajtót. Melegítés után leült enni.

Ha tervezel még folytatást írj ha nem akkor térhetünk Nina szemszögre

- Tudod... van mikróm is - mutattam a konyhaasztalon álló kis szerkezetre - És működik is.

- Haha, lehet, de ez most úgy tetszik. Még új nekem - mosolygott bocsánat kérően.

Megadóan felemeltem a kezem.
- Nekem mindegy - mondtam mosolyogva.
Ekkor kintről furcsa zajokra lettem figyelmes. Alice-re néztem.

- Miért nézel így rám? - pillantott fel.

- Nem hallod? - kérdeztem - Valaki van itt... Maradj itt, körülnézek!

- Oooké - bólintott.

Végigsuhantam a földszinten. Semmi. Az emeleten. Semmi. Ekkor azonban sikítást hallottam a konyha felől. Itt van. Visszarohantam és megláttam, amint Alice-t szorongatja. Az pulton hagytam a kést. Hirtelen felkaptam, és a hátába vágtam. A penge kettétört, a férfi még a jelenlétemet se vette észre. Ekkor más jutott eszembe. Visszarohantam a nappaliba, és kikaptam a kandallóból egy égő faágat. Mikor Jameshez értem vele, felüvöltött. Ellökte Alice-t és felém fordult.
- Had találjam ki – mosolygott - Te vagy Nina barátja, igaz?
- Semmi közöd hozzá - sziszegtem.
Nekifutottam, és a szívéig szúrtam az égő fahasábot. Furcsa módon ezt átengedte a teste. Holtan rogyott a földre. Alice-re pillantottam.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle. Eléggé riadtnak, és sápadtnak tűnt. Vajon megharapta?

- Jól vagyok, azt hiszem - sóhajtott - Meghalt?

- Remélem - a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam Ninát.
- Pár perc, és nálad vagyunk-szólt bele - Kijátszott minket.
- Semmi probléma. Elintéztem.
- El... elintézted?! Ott volt, és csak fel se hívtál? - hallottam, hogy levegő után kapkod - Meg is ölhetett volna!
- De nem tette. Nyugodj meg, drágám, elintéztem. Mindjárt hamuvá égetem.
- Biztos meghalt?
- Tuti. Úgyhogy ráértek.
- Alice?
- Kicsit lesokkolta, de úgy nézem kutya baja.
- Nem harapta meg.
- Nem hiszem...
- Ha mégis... AZONNAL hívj, érted?
- Persze. Légy jó. Szeretlek.
- Én is szeretlek-sóhajtott, majd megszakította a vonalat.
- Nemsokára itt lesznek-tájékoztattam Alice-t.
-  Remélem - könnyezett meg hirtelen, majd nagy levegőt vett.
Mint sikeresen kiderítettem, nem harapta meg őt.
- Köszönöm, Stefan életmentő vagy! - ugrott végül a nyakamba.

Nináék ekkor léptek be. Rick megkövült az ajtóba, úgy bámult minket, de még Nina arcán is láttam a meglepettséget. Kibontakoztam Alice öleléséből, és hozzájuk léptem.
- Minden oké volt? - tettem fel a kérdést Ninának.
Ő Alice-t nézte összehúzott szemekkel.
- Persze - mondta végül és rám nézett - Minden a legnagyobb rendben volt.

- És te jól vagy? - kérdezte az ajtóban álló Alaric a szerelmét.
- Jól - felelte Alice majd megcsókolta a pasit.

- Oké... akkor, hogyan tovább? - kérdeztem.
Nina vállat vont. Tehát duzzog...

Alaric szemszöge:
Amikor megérkeztünk érdekes látvány fogadott. Jó persze, csak egy ölelés volt, de az elég szorosnak látszott…

 Majd, mikor Nina duzzogni kezdett Alice felnevetett.

- Sose csalnám meg Rick-et – kacagott, majd átkarolt, s hozzám bújt – És az az érzésem, hogy Stefan se téged – Nina még mindig Alice-t fürkészte – Csak egy öleléssel megháláltam neki, hogy megmentette az életem – mosolygott édesen Ninára.

Nina még mindig Stefant méregette. A fiú felnevetett, és magához húzta.
- Ne legyél bolond, drágám - suttogta neki, majd megcsókolta.
Nina kibontakozott az öleléséből, majd Alice-re nézett.
- Mi történt pontosan?

- Leültem enni. Stefan lépések hallott és kiment körül nézni... én nem figyeltem és James hátulról elkapta a nyakam, a szemem behunytam, s mire kinyitottam már holtan feküdt James. - felelte Alice

- Hol van most? - kérdezte Nina összeráncolt szemöldökkel.
- Valahol a kandallóba, a hamu között keresd-szólt közbe Stefan.

- Jaj, ne légy már ilyen Nina. Hidd el nem történt köztünk semmi. Annál inkább... Ha lett volna valami, szerinted hívtunk volna titeket? Vagy nem mondtuk volna, hogy maradjatok - tette csípőre a kezét szerelmem. Van benne valami, amit mond...

Nina sóhajtott.
- Még duzzogni se hagyják az embert - mondta színpadiasan.

- Még szép hogy nem - kacagtam.
- Csak nem akarom, hogy bármi félreértés legyen - tette hozzá Alice mosolyogva :)

Nina elmosolyodott.
- 10 perc alatt megpuhítottam volna - szólalt meg Stefan.
- Ki akarod próbálni, hogy sikerül-e? - kérdezte Nina angyali mosollyal.
Ebből a mosolyból rájöttem, hogy Stefan nem járt volna sikerrel. Minden bizonnyal ő is tudta, mert megrázta a fejét.
- Fő a békesség - mondta, és megcsókolta Ninát.

- Akkor mi itt végeztünk - szólalt meg Alice. Egyetértek :D
- Köszönök szépen mindent nektek - mondta Alice és óvatosan megölelte Ninát is.

Nina felnevetett.
- Nem harapok-mondta mosolyogva Alice-nek.

- Akkor jó - mosolygott Al is.