13. Fejezet ~ Indulatok

sziasztok manókáim! Vééégre összejött a két komi, ezért itt a következő rész. Ennyire unalmas lenne a blog? Azért remélem nem! Itt bonyolódni fognak a szálak, de előzetesbe csak annyit árulok el, semmi nem az, aminek látszik.;) A határ megint két komi. Jó olvasást, és remélem hamar hozhatom az új részt! Puszi: Nina

Alice szemszöge:

Nináéktól hazaérve nem bírtam tovább. Elmentem felkeresni Danielt, hogy végezzek vele. Őszintén. Nem volt nehéz megtalálni őt.

- Hmm… Vendégem van! – vigyorgott elégedetten a barom.

- Azért jöttem, hogy megöljelek!

- Gyenge vagy te hozzám!

- Megfogadtam, hogy megöllek, ha bárkit bántasz. És most…

- Nem tudsz te megölni! Gyenge szar vagy! És már tudom ki lesz a következő ember, akivel végzek… Írtok már pár pasit is… Hahaha.

- Na ne! Őt nem… - nem hagyom.

- A pasid hamarabb halott lesz, mint ahogy azt hinnéd – kacagott. Kinyírom!

- Ha bántani mered őt…

- Akkor mi lesz? – kérdezte, s egy másodperc múlva már a nyakam harapta.

Felsikítottam, s egy aneurizmával löktem el magamtól. Pár másodperc múlva, már a levegőben lebegtem, s tűzgolyókat küldtem felé, játszadozásként.

És amikor már azt hittem h ténylegesen végzek ezzel a barom Daniel-lel a semmiből felbukkant Nina.

- Alice? - kérdezte Nina meglepetten - Mégis mi folyik itt?

Lassan leereszkedtem.
- Mégis minek látszik? Meg akartam ölni ezt a barmot.

Nina Danielre nézett.
- Szia cicám-mosolygott rá a srác.
Odarohant hozzá.
- Úristen, Daniel! Jól vagy? - aggódóan nézett rá. TÚL aggódóan.

- Mi a...? Hogy a...? - hebegtem.

- Élek - mosolygott rá Daniel.
Nina felsegítette.

- Örülök, hogy ennek a félkegyelmű barom oldalán állsz. Nem érdekel a múltja, a jelen és a jövő érdekel, amiben ez a barom hallottan szerepel! - ordítottam és ismét aneurizmát küldtem erre a baromra, aminek köszönhetően ismét sikítva a földre rogyott. - Megölt három lányt a városban, én pedig felesküdtem, hogy megölöm őt a nagyobb jó érdekében... És ha most megbocsátasz... - erősebbre vettem a fájdalmat.

Nem tudom, Nina mit csinált. Csak anyit láttam, hogy hozzá ér ahhoz a baromhoz. Elmormolt pár szót, mire az ujjából ezüst színű sugár lövellt ki. Daniel elmosolyodott és felnézett.
- Csak ennyit tudsz? - kérdezte tőlem.

Egyre idegesebb lettem, a szél pedig annyira felerősödött, hogy Daniel-t egy hurrikán kapta fel. Nem hagytam benne sokáig, hirtelen elmulasztottam. Vagy tíz métert zuhant, s egy tűzsugárral akartam megölni őt, de Nina nem hagyta.

Szinte hihetetlen volt, ahogy egy pillanat alatt eltávolította a sugarat. Védőréteget vont Daniel köré, amit semmivel nem tudtam áttörni.
- Hagyd abba, Alice! - kérte Nina - Beszéljük meg a dolgokat nyugisan, jó?

- Miért csinálod ezt? – könnyeztem meg, az ég pedig beborult. – És egyáltalán mi vagy te? – Nina mondhatott valamit, de nem hallottam, mert ekkor az ég dörögni kezdett. Kezeimet a magasba emeltem és egy felhőszakadást idéztem meg akaratom ellenére. – Tudod mit?! Nem is érdekel! Véd csak a barom barátod… És még te állítod azt, hogy a jókat véded… Chh, hazugság!

Ekkor egy széllökettel hátravágtam őket, s gyorsan – immáron sírva – rohantam haza.

Nina szemszöge:

Magam se tudom, miért mondtam amit. Kétségbeestem. Nagyon is. A régi emlékek rámtörtek. A következő, aki megtörik, én leszek. Robert bólintott.
-Azonnal idehívom-mondta, és eltűnt.
Pillantásom találkozott Stefanéval.Mondani akartam valamit, de Alice
Megelőzött.
-Megkeresem, és megölöm!
Azzal kirohant. Meglepetten néztem utána.
-Nem kellene megállítani?-kérdezte Stefan.
-Később.-legyintettem-Most fontosabb dolgunk van.
Alarick felháborodott.

-Alice nem elég fontos?-kérdezte-Egy önző dög vagy!Minden vámpír önző dög!
Azzal ő is kirohant. Stefanra néztem.
-Gyerünk, mondd ki! 
-Igazuk van-suttogta, majd ő is elment.
És ennyi. Máris egyedül maradtam. Tehát apának igaza volt.

Csak magamra számíthatok ebbe a rohadt világba! Márcsak Dericknek kell beintenie, és saját kezűleg ölöm meg magam. Ekkor SMS-em jött.
Derick fél óra múlva itt lesz. A szokott helyen várunk.
Sóhajtottam, és készülődni kezdtem.Örülnöm kellene. Viszont láthatom Dericket. De úgy, hogy egy barátomtól kell megszabadulnunk. Soha nem hittem, hogy eljön ez a perc. Hogy Dan tényleg elárul. Beléptem a ház ajtaján. Derick hozzám sietett, és átölelt. Belesimultam a karjaiba.

-Hiányoztál-suttogta. 
-Te is nekem-sóhajtottam.