4. Fejezet ~ A bál

Nina szemszöge:

Megérkeztem. Nem búcsúztam el Derick-től. Nem akartam fájdalmat okozni sem neki, sem magamnak. Így könnyebben elfelejt majd. Úgyis csak egyetlen csók volt. Egyetlen baklövés. Lepakoltam a házunkban, ami inkább kastélynak tűnt... Az első utam a közeli bárba vezetett. Elvégre hol máshol ismerkedhetnék meg emberekkel, mint egy szórakozóhelyen? És amúgy is bulizni jöttem, és élni az életem.

Ahogy beléptem sokan fordultak felém. Ismeretlen voltam. Rámosolyogtam a tömegre, és a pulthoz mentem. Hallottam, hogy összesúgnak a hátam mögött.
- Micsoda haj - hallatszott innét.
- Azt a hajat nézd! – mondta valaki más.

Elmosolyodtam és leültem a pulthoz egy srác mellé. Nem lehetett idősebb 17-18nál. Rám nézett, találkozott a pillantásunk. Gesztenyebarna szemében érdeklődés bujkált. Rám mosolygott, majd megfogta a poharát és kiitta a maradék Bloody Mary-jét.

- A délelőttöt piával kezdeni? – kérdeztem – van bátorságod.
- Hangolódok az estére. Józanul nem lehet bulit tartani.
Bólintottam. Rendeltem magamnak egy koktélt.

- Amúgy a nevem Stefan-mutatkozott be-nemrég költöztem a városba.
- Hm... én ma érkeztem. Nina vagyok. - mosolyogtam rá.
- Szóval akkor eljössz a bulimba? Igazából álarcosbál lesz.
- Imádom az álarcosbálokat. - feleltem-természetesen ott leszek.

- Remek, akkor 7-kor találkozunk-nyújtott át egy meghívót.
- Alig várom.
- Én is.
Fizetett, majd bocsánatot kért és elment. Tanulmányozni kezdtem a meghívót. Stefan Salvatore. Hm... Azt hiszem nem tudja kivel kezdett az édes...

Alice szemszöge:

Az új személyazonosság megalkotása végül is hamar megvolt. Rick bejelentkezett a suliba, ahol tanítani fog és elérte, hogy az ő osztályába járhassak. Szupeeer! :)

Otthon, amikor már mindent elrendeztem a szobámban kiültem a nappaliba TV-t nézni.

- Mi jót néz a kisasszony? – viccelődött Alaric, eltakarva a képernyőt.

- Valami romantikusfilmet – feleltem, s a kezemmel arrébb hessegettem.

- Esetleg csatlakozhatok hozzád?

- Azt hiszem, nincs akadálya.

- Köszönöm – mosolygott, s lehuppant mellém a kanapéra.

Kis idő után, hirtelen átkarolt. Fejem ráhajtottam a vállára. Azt hiszem szerelmes lettem…

- Milyen vicces… - törtem meg az idillt. – Régen nem is gondoltam, hogy mi egyszer egy házban fogunk lakni.

- Én titkon reménykedtem – mosolygott Rick.

Oh my God! Pirultam, mint állat az biztos.

- Ezt hogy érted? – éreztem, hogy ég az arcom.

- Mindig is több voltál nekem, mint egy szimpla barát. Azért is mentem hozzád négynaponta látogatóba, amikor engedtek, s nem kellett tanulnom…

Forrón öleltem meg őt. Ekkor hirtelen eltolt magától.

- De… - dadogtam.

Rick a mutatóujját az ajkamra tapasztotta. Majd közrefogta az arcom, s egy lágy csókot adott nekem, majd elvált tőlem.

- Szeretlek – sóhajtotta.

- Bizonyítsd! – vettem magam vadul az ajkaira.

Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap, és félne a mától…

Ismerős dalszöveg? :D Hát igaz is volt Rick-re. De még mennyire! Megőrültem érte. Képes lettem volna meghalni a karjaiban… Egyszerűen semmi többre nem vágytam, csak rá.

Alaric szemszöge:

Akartam és kész. Ezen nincs mit taglalni. Ennyi év várakozás után… Szinte kifulladásig csókoltam őt. De levegőre volt szükségünk, ezért elváltunk egymástól.

- Én… is… szeretlek! – pihegte Alice.

- Én jobban! – csókolgattam végig a nyakát is.

~*~

Másnap reggel elmentünk sétálni. Immáron kézen fogva.

- Titeket még nem láttalak erre! – jelent meg mögöttünk valaki.

Megfordultunk. Stefan Salvatore. Megismertem a gyűléseken mutatott fotókról. Vámpír. Mi más is lenne, ebben a városban ugye?

- Nem rég érkeztünk – mosolygott Alice.

- Ez esetben nem tévedtem. Újak vagytok. Nos, a nevem Stefan Salvatore – tartotta ki a kezét egy kézfogásra.

- Alaric Saltzman – ráztam vele kezet. Jég hideg volt. Igen, ő az!

- Alice Cullen – mutatkozott be szerelmem. Igen a szerelmem.

- Gyertek el az este hétkor tartott bulimra. Álarcos bál, de legalább ismerkedtek.

- Elmegyünk? – nézett rám Al.

- Elmegyünk! - mosolyogtam rá. – Köszönjük a meghívást!

Úgy is lett. elmentünk a bálba. Táncoltam párat Alice-szel, majd kicsit különváltunk ismerkedni…

Mesélő szemszöge:

A táncest a vége fele közeledett, amikor is, Alice neki ütközött valakinek.

- Jaj, ne haragudj, csak megszédültem! – mentegetőzött. A csaj szótlanul állt vele szemben. – Amúgy Alice vagyok – tartotta ki a kezét mosolyogva egy kézfogásra.
A lány meglepetten nézett rá.
- Úristen, ne!- suttogta, és hátrált egy lépést.
Ekkor jelent meg Stefan is.
- Na, milyen a party? Jól érzed magad, szívem? - kérdezte a lánytól.
Nina még mindig meglepetten állt.
- Szerintem nem ismeritek még egymást. - mondta Stefan - Alice, ő Nina Pierce. Nina, ő Alice Cullen.
- Nina?! - lépett hátra hirtelen Alice is - Mi már találkoztunk...
- Akkor, most magatokra hagylak - mosolygott Stefan és lelépett.