9. Fejezet ~ James elleni hadjárat

Meghoztam a következő részt! Jó olvasást! Két komi múlva lesz a 10. rész is:) Alice&Nina
~*~
Alaric szemszöge:
Mikor elérkezett a tudatomig, hogy Jamest megy felkutatni felajánlottam a segítségem.
- Parancsba kaptam, hogy kutassam fel azt a barmot. Veled mennék, ha nem bánod - ok. Ez inkább kijelentés volt, mint ajánlat - Tudom a pontos helyét - vagyis amit utoljára mondtak nekem... x'D

Nina elgondolkodott.
- Egyedül talán gyorsabb lennék... de... hm... ha megígéred, hogy semmi trükköt nem vetsz be, hogy megölj vagy engem, vagy a csapatom, természetesen jöhetsz.

- Ok. Kisangyal leszek - mosolyogtam. - Feltéve, persze, ha a csapatod se bánt engem...

- Attól ne félj! - nevetett Nina - Embert nem bántanak. Csökken tőle a csapatom jó híre.

- Haha. Akkor jó. Béke jobbot nyújtok - tartottam ki a kezem.

Nina arcán először kételkedés futott át, majd kezet fogott velem.
- Legyen - mondta.
Stefan felém fordult.
- Én itt maradok, és vigyázok Alice-re. Ha James itt van, ő sincs biztonságban – mondta.

- Tudok magamra vigyázni – pattant fel hirtelen a kis boszim – Dee köszönöm – ült vissza mosolyogva.

Stefan felnevetett. Nina átölelte.
- Vigyázz magadra! - súgta neki.
Stefan rámosolygott és megcsókolta.
- Te vagy a védangyalom - mondta Ninának.
A csaj rám nézett.
- Én felőlem mehetünk-mondta, majd visszafordult a többiekhez - Tuti rendben lesztek?
- Menj már! - lökte meg nevetve Stefan.
Elbúcsúztak egymástól, majd Nina elindult kifelé.

- Figyelj, ha bármi baj van, csak hívj, s már oda is teleportáltam, rendben? – ölelt meg Alice.

- De az… - akadékoskodtam.

- Nem érdekel, hogy fekete mágia, ha transzban csinálom nem az! – érvelt.

- Szeretlek, s vigyázz magadra – húztam magamhoz.

- Én szeretlek, te is vigyázz – csókolt meg – És Ninára is – nézett a szemembe mélyen.

- Vigyázok – csókoltam meg forrón, majd elindultam. – Vigyázz rá, rendben? – fordultam vissza félúton Stefanhöz.

Stefan elmosolyodott.
- Mindent megteszek-mondta, és kezet nyújtott nekem - Sok sikert!

- Köszönöm - ráztam vele kezet - Meglesz - mosolyogtam és kimentem Ninához - Nos? Készen állsz?

Nina elmosolyodott.
- Mióta az eszemet tudom, vagy legalább is mióta vámpír vagyok... tehát régóta... Az a feladatom, hogy megvédjem az embereket az olyanoktól, mint James. Már gyakorlott vagyok.

- Akkor induljunk – adtam le neki a címet.

Stefan szemszöge:
Miután Nináék elhagyták a várost, ajánlottam Alice-nek, hogy menjünk hozzánk. Ott barátságosabb a légkör, és jobban tudok figyelni rá. Mielőtt elmentek, kaptam egy üzenetet Ninától... a fejemben.
"Vigyázz Alice-re! James miatta van itt. Ezt nem akartam előttük említeni, de így van. Ha nekem valami bajom esne... szeretném, ha tudnád, szeretlek."
Kinyitottam az ajtót, és beléptünk. A nappaliba a kanapéra vetődtem. Alice leült az egyik fotelba.
- Tudod... furcsa ez így - kezdtem beszélgetni vele - Látni Ninát, amint őrjöng, hogy soha többé nem segít neked, aztán... amikor bajban vagy, mégis ő az, aki ki akar húzni a pácból. Ő igazából jó ember... vagyis vámpír. Még soha nem találkoztam hozzá foghatóval.

- Reméltem is, hogy normális, valahogy éreztem - mosolygott a tündérbaba - És gondolom, nagyon szereted őt!

Elmosolyodtam.
- Meg akarom kérni a kezét - avattam be a titkomba.

Alice hirtelen zavartnak látszott. Majd végre megszólalt.
- Ööö.. Ez nagyon aranyos gesztus, de... mióta is ismeritek egymást?

- Nem olyan régóta... de elég régóta ahhoz, hogy tudjam, ő az igazi.

Elmosolyodott.
- Tényleg nem lebeszélni akarlak, de... Honnan gondolod, hogy ő is többet érez irántad?

Zavarodottan néztem rá, majd a szoba sarkába pillantottam.
- Tudod, volt egy menyasszonyom. Mikor még ember voltam. Nem akartam elvenni, mert nem szerettem, csupán apámnak akartam a kedvébe járni. Mikor meggyilkolták a vámpírok, semmi fájdalmat nem éreztem. Inkább megkönnyebbültem. De most... még a gondolatába is belehalok, hogy valaha elveszíthetem Ninát. Nem tudom, ő hogy érez. De abba biztos vagyok, hogy én mit érzek. Lesz ami lesz, maradok az övé...

- Ha így érzel, tedd meg - mosolygott rám - Amúgy megkérdezhetem, hogy lettél vámpír??

Elkomorodtam.
- Az egy nagyon hosszú, és nem túl boldog történet - mondtam végül.

- Jó jó, csak kérdeztem. Hm - elgondolkodott - haza kéne mennem éhes lettem.

- Összedobhatok valamit – ajánlottam - Mit szeretnél enni?

- A vámpírok szoktak emberi kaját enni?

Elmosolyodtam.
- Tudok főzni, ne félj.

- Nem úgy értettem - kacagott fel lágyan - Hanem ha van itthon valami nekem az is tökéletes. Ha nincs akkor meg rád bízom - hivatalosan minden evő vagyok. A brokkolit leszámítva - mosolygott.

- Hm... - a konyhába mentem, és kinyitottam a hűtőt - Van itt minden, válogass!

- Köszi - pattant fel,, majd a hűtő elé állt. Hamar ki is válogatta, amit enni kart. - Te kérsz? - fordult felém. - Vagy ne kérdezzek hülyeséget? Nem tudom, még új ez az egész, szóval segíts

Kikaptam egy csokit a hűtőből.
- Nekem ez pont megfelel-mosolyogtam rá.

- Hát jó - mosolyogva vállat vont, majd becsukta a hűtőajtót. Melegítés után leült enni.

Ha tervezel még folytatást írj ha nem akkor térhetünk Nina szemszögre

- Tudod... van mikróm is - mutattam a konyhaasztalon álló kis szerkezetre - És működik is.

- Haha, lehet, de ez most úgy tetszik. Még új nekem - mosolygott bocsánat kérően.

Megadóan felemeltem a kezem.
- Nekem mindegy - mondtam mosolyogva.
Ekkor kintről furcsa zajokra lettem figyelmes. Alice-re néztem.

- Miért nézel így rám? - pillantott fel.

- Nem hallod? - kérdeztem - Valaki van itt... Maradj itt, körülnézek!

- Oooké - bólintott.

Végigsuhantam a földszinten. Semmi. Az emeleten. Semmi. Ekkor azonban sikítást hallottam a konyha felől. Itt van. Visszarohantam és megláttam, amint Alice-t szorongatja. Az pulton hagytam a kést. Hirtelen felkaptam, és a hátába vágtam. A penge kettétört, a férfi még a jelenlétemet se vette észre. Ekkor más jutott eszembe. Visszarohantam a nappaliba, és kikaptam a kandallóból egy égő faágat. Mikor Jameshez értem vele, felüvöltött. Ellökte Alice-t és felém fordult.
- Had találjam ki – mosolygott - Te vagy Nina barátja, igaz?
- Semmi közöd hozzá - sziszegtem.
Nekifutottam, és a szívéig szúrtam az égő fahasábot. Furcsa módon ezt átengedte a teste. Holtan rogyott a földre. Alice-re pillantottam.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle. Eléggé riadtnak, és sápadtnak tűnt. Vajon megharapta?

- Jól vagyok, azt hiszem - sóhajtott - Meghalt?

- Remélem - a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam Ninát.
- Pár perc, és nálad vagyunk-szólt bele - Kijátszott minket.
- Semmi probléma. Elintéztem.
- El... elintézted?! Ott volt, és csak fel se hívtál? - hallottam, hogy levegő után kapkod - Meg is ölhetett volna!
- De nem tette. Nyugodj meg, drágám, elintéztem. Mindjárt hamuvá égetem.
- Biztos meghalt?
- Tuti. Úgyhogy ráértek.
- Alice?
- Kicsit lesokkolta, de úgy nézem kutya baja.
- Nem harapta meg.
- Nem hiszem...
- Ha mégis... AZONNAL hívj, érted?
- Persze. Légy jó. Szeretlek.
- Én is szeretlek-sóhajtott, majd megszakította a vonalat.
- Nemsokára itt lesznek-tájékoztattam Alice-t.
-  Remélem - könnyezett meg hirtelen, majd nagy levegőt vett.
Mint sikeresen kiderítettem, nem harapta meg őt.
- Köszönöm, Stefan életmentő vagy! - ugrott végül a nyakamba.

Nináék ekkor léptek be. Rick megkövült az ajtóba, úgy bámult minket, de még Nina arcán is láttam a meglepettséget. Kibontakoztam Alice öleléséből, és hozzájuk léptem.
- Minden oké volt? - tettem fel a kérdést Ninának.
Ő Alice-t nézte összehúzott szemekkel.
- Persze - mondta végül és rám nézett - Minden a legnagyobb rendben volt.

- És te jól vagy? - kérdezte az ajtóban álló Alaric a szerelmét.
- Jól - felelte Alice majd megcsókolta a pasit.

- Oké... akkor, hogyan tovább? - kérdeztem.
Nina vállat vont. Tehát duzzog...

Alaric szemszöge:
Amikor megérkeztünk érdekes látvány fogadott. Jó persze, csak egy ölelés volt, de az elég szorosnak látszott…

 Majd, mikor Nina duzzogni kezdett Alice felnevetett.

- Sose csalnám meg Rick-et – kacagott, majd átkarolt, s hozzám bújt – És az az érzésem, hogy Stefan se téged – Nina még mindig Alice-t fürkészte – Csak egy öleléssel megháláltam neki, hogy megmentette az életem – mosolygott édesen Ninára.

Nina még mindig Stefant méregette. A fiú felnevetett, és magához húzta.
- Ne legyél bolond, drágám - suttogta neki, majd megcsókolta.
Nina kibontakozott az öleléséből, majd Alice-re nézett.
- Mi történt pontosan?

- Leültem enni. Stefan lépések hallott és kiment körül nézni... én nem figyeltem és James hátulról elkapta a nyakam, a szemem behunytam, s mire kinyitottam már holtan feküdt James. - felelte Alice

- Hol van most? - kérdezte Nina összeráncolt szemöldökkel.
- Valahol a kandallóba, a hamu között keresd-szólt közbe Stefan.

- Jaj, ne légy már ilyen Nina. Hidd el nem történt köztünk semmi. Annál inkább... Ha lett volna valami, szerinted hívtunk volna titeket? Vagy nem mondtuk volna, hogy maradjatok - tette csípőre a kezét szerelmem. Van benne valami, amit mond...

Nina sóhajtott.
- Még duzzogni se hagyják az embert - mondta színpadiasan.

- Még szép hogy nem - kacagtam.
- Csak nem akarom, hogy bármi félreértés legyen - tette hozzá Alice mosolyogva :)

Nina elmosolyodott.
- 10 perc alatt megpuhítottam volna - szólalt meg Stefan.
- Ki akarod próbálni, hogy sikerül-e? - kérdezte Nina angyali mosollyal.
Ebből a mosolyból rájöttem, hogy Stefan nem járt volna sikerrel. Minden bizonnyal ő is tudta, mert megrázta a fejét.
- Fő a békesség - mondta, és megcsókolta Ninát.

- Akkor mi itt végeztünk - szólalt meg Alice. Egyetértek :D
- Köszönök szépen mindent nektek - mondta Alice és óvatosan megölelte Ninát is.

Nina felnevetett.
- Nem harapok-mondta mosolyogva Alice-nek.

- Akkor jó - mosolygott Al is.