10. Fejezet ~ Különlét

Sziasztok!
Előre is bocsi ismét a rövidség miatt, de nyár van és alig vagyunk egyszerre gépközelbe, így pedig elég nehéz megírni a közös részeket :(
Az fejezet itt van, mivel a komik megvannak! :)
Jó olvasást! :)
Puszi: Alice és Nina

Nina szemszöge:
Miután Alice-ék elmentek, kettesbe maradtam Stefannal.
- Szóval? - kérdeztem.
- Szóval? - kérdezett vissza - Mire gondolsz, kistündér?
Átölelt, és megcsókolt.
- Hogy találhatott meg titeket James? - kérdeztem.
- Nem tudom, de most ne törődj ezzel, jó?
- Miért ne?
- Mert sokkal jobb ötletem van ennél.
- Még pedig?
- Hát... megbeszéltük, hogy a hétvégét a tóparton töltjük... mi lenne, ha már most indulnánk? Estére odaérnénk... Na, benne vagy egy kis esti kalandtúrába?
- Nem tudom – vacilláltam - Biztos jó ötlet itt hagyni Alice-éket egyedül? Védtelenül?
Felnevetett.
- Alice védtelen. Jó vicc! Ne aggódj folyton érte! Nem vagy az anyja. Nagylány, tud magára vigyázni. Ha pedig mégsem, ott van Rick. És telefonon bármikor elérnek minket.
- Tudom, de... Alice olyan, mintha a húgom lenne... mint a legjobb barátnőm...
- Bízz meg benne, jó? - nézett a szemembe.
Sóhajtottam.
- Oké, de egy SMS-t azért küldök neki.

- Én addig összeszedem a cuccokat - mondta mosolyogva.               
Megcsókolt, majd eltűnt. Előkapartam a mobilom, és küldtem egy üzit Alice-nek. "Szia. Bocs, hogy most zavarlak, csak azt akarom mondani, hogy a hétvégét Stefanék nyaralójába töltjük. De azért, ha bármi van, nyugodtan hívj, mindig nálam lesz a mobilom. Vigyázzatok! Puszi:Nina" Mire elküldtem, Stefan kész is volt.
- Biztos hogy...
- Nyugi már! - fojtotta belém a szót - Semmi baj nem lesz.
Elmosolyodtam.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy biztos, hogy mindent bepakoltál-e.
Rám mosolygott. Elindultunk bele a nagyvilágba, édes kettesbe. De azért a szívembe ugyanúgy nyugtalanság volt. Valami történni fog, érzem. Csak azt nem tudom, kivel, és mi...

Alice szemszöge:

Hazaérve kidőltem az ágyon, s ekkor már kaptam is egy SMS-t Ninától. Amire válaszoltam, hogy érezze jól magát és ne aggódjon miattam.

- Na ki volt az? – kérdezte Rick, miközben lefeküdt mellém.

- Nina. Hétvégére elhagyják a várost, és írta, hogy vigyázzunk.

- Én mindig vigyázok rád! – mosolygott ravaszan. – Úszunk egyet?

- Aha, mutatok valamit! – kacsintottam.

Kimentünk a partra és levettem a ruháim.

- Na milyen a bikinim? – kacérkodtam.

- Szép és egyszerű… De nélküle is szép vagy! –rántott az ölébe Rick.

- Te kis… - döntöttem le a homokba. – Kapj el! – nyújtottam rá a nyelvem és befutottam a vízbe.

- Megvagy! – jött be nevetve.

Lemerültünk a víz alá és ott megcsókoltam, majd egy kis varázslatnak köszönhetően láttunk, tudtunk lélegezni és beszélni a víz alatt anélkül, hogy bármi bajunk eshetett volna. Ráadásul szabadon mozogtunk, mint a halak. Nem dobott fel minket a víz.

- Ez lehetetlen – vált el tőlem.

- Ha egy boszorkánnyal jársz, semmi se az – csókoltam meg ismét.

A helyzet egyre forróbb lett de a víz hűtött minket. Egy kis víz alatti torna után kifeküdtünk a partra és összebújva pihentünk.

„Segítség!” – hallatszódott a távolból.

- Hallottad ezt? Valaki bajban van – pánikoltam.

- És itt a közelben – mutatott a vízre Alaric. Egy harmincas pasi rángatott magához egy velem egyidős csajt.

- Ezt nem hagyom annyiban! – indultam a vízbe.

- És téged kap el?

- Boszi vagyok, tudok magamra vigyázni.

- Siess!

- Úgy lesz – mondtam, majd gyorsban odaúsztam hozzájuk.

- Engedje el őt, hallja! – ordítottam a palira.

- Te is sorra kerülsz baba, ne aggódj.

- Hagyja őt! – kiáltozott a csaj.

Odamentem és behúztam a pasinak.

- Ezt nem kellett volna! – mondta dühösen a pasas, majd a torkomnál magához rántott és elkezdte leszedni a bikinim.

Hogy rohadna meg ez gusztustalan! Tökön rúgtam, majd beálltam a csaj elé.

- Menj innen! – mondtam neki.

- Nem hagylak itt – makacskodott.

- Kérlek, siess.

- Nem.

Jó akkor így csinálom. A pasas felénk indult ugyan, de én egy vízoszlopot állítottam magunk elé, majd ellöktem vele.

- Utoljára mondom! Húzzon el, ha kedves az élete!

A pasi rémülten és idegesen elúszott.

- Kö-köszönöm, azt hiszem – dadogta a lány hálásan.

- Szívesen – mosolyogtam – Kiviszlek a partra.

- Azt hiszem kitalálok, de köszi.

- Ne aggódj, ha bántani akarnálak téged is, már megtettem volna.

- Ez igaz, ne haragudj.

- Semmi probléma.

Végül kikísértem őt, és Rickkel hazamentünk aludni. Forgalmas egy nap volt…

Nina szemszöge:Már vagy egy órája autókáztunk. Tekergettem a rádió gombját, normális adót keresve.
- Semmi se elég jó neked? - nevetett Stefan.
Rámosolyogtam.
- De. Te például elég jó vagy nekem - kacsintottam rá.
Leparkolt egy kis tóparti ház mellett.
- Megérkeztünk-mondta.
Kiugrottam a kocsiból, és nyújtózni kezdtem.
- Véééégre - nyögtem.
Bevittük a cuccokat. Stefan a kanapéra vetődött, és magához intett. Az ölébe ültem, és a mellkasára hajtottam a fejem. Játszani kezdett a hajammal.
- Szóval, mi a program? - néztem fel rá.
Felnevetett.
- Hm... nem is tudom, mit szeretnél? - kérdezte.
- Háááát... egy kis mozgás nem ártana meg.
- Szóval mozogjunk? - kérdezte vidáman.
Felkapott, és felvitt a szobába. Az ágyra ugrottam. Hívogatóan tártam ki felé a karom. Felnevetett, és megcsókolt. Hátradöntött az ágyon. Egyre vadabbul csókoltuk egymást, amikor SMS-t kaptam. Felnyögtem.
- Ha Alice kinyíratta magát, én megfojtom - mondtam.
- Hát... nehéz lenne-nevetett.
Megkerestem a táskám, és előkapartam a telefonom.
"Elszabadult a pokol. Mióta elmentél, három fiatal lányt öltek meg. Örülnénk, ha holnap hazajönnél, mert nélküled semmire nem jutunk. Alicere figyelünk, mindig van valaki a nyomában. Siessetek! A banda"
- Azt hiszem jobb, ha ki sem pakolunk-néztem Stefanra.