11.Fejezet~Ismeretlen ismerős

Sziasztok manókák! Bocsánat, hogy ilyen soká, de meghoztam a következő részt. Remélem ez is tetszeni fog:) Az új rész két komi esetén jön majd. Annyit elárulok előzetesbe, hogy nagyon izgalmas lesz, egy visszaemlékezés. Hogy ki emlékezik vissza és kire? Nos, azt a következő részből megtudjátok!;) Puszi: Nina&Alice

~*~

Alice szemszöge:
Másnap reggel Alaric aludt, én pedig lementem a boltba. Elfogyott a csoki. ^^ Útközben kaptam egy SMS-t Ninától. „Minden oké veletek?” Válaszoltam is: „Persze, nincs semmi gond, nyugi! Puszi” A telefont figyelve mentem és nekiütköztem valakinek.
- Oh, bocsánat! – néztem fel. Szembe találkoztam a strandos pasival. – Vagy mégsem – húztam össze a szemem. Mocskos disznó.
- Azt hiszem még nem volt időm bemutatkozni. Daniel vagyok. – mondta mézesmázosan. Chh.
- Nem érdekel! Örülj, hogy még élsz, barom! – mondtam, s meglökve a vállát gyorsítottam a tempómon.
- Ugyan, hol marad a jó modorod? – vágott be elém, hirtelen.
Ez a gyorsaság… Szóval egy vámpírral állok szemben. Na de jó.
- Nem félek tőled, Daniel! – vicsorítottam rá. 
- Tudod, hány boszit öltem már meg? – oké, erre hátraléptem – Idősebbek és erősebbek voltak, mint te!
- Elmebeteg, gyilkos, szájhős rohadék! – ordítoztam rá, és tűzgolyókat dobáltam rá. Nem volt senki a közelben.
- Higgadj le, baba, mert bajok lesznek!
- Mint mondtam, nem félek magától – összehúztam a szemem és migrént keltettem a vámpír úrfi fejében. – Szívesen megölnélek, de ez túl nyílt hely ahhoz! – morogtam.
A pasi már a sikítás határán volt. Fogta a fejét, és egyre kisebbre gubózott össze.
- Hagyd abba te szuka!
- Akkor hagyom abba, amikor akarom! És jegyezd meg, ha ebben a városban valaki meghal, te leszel a következő!
Még egy kicsit élveztem a helyzetet, majd hirtelen elrántottam a fejem. A pasi kifeküdt, én pedig mosolyogva hazamentem. És még csak most futott át fejemen… Jövő héttől szeptember…
- …Meg fogok halni… - fejeztem be otthon a mondatot Rick-nek.
- Ugyan miért? 
- Hogy koncentráljak egyszerre két dologra? Az emberi dolgokra és természetfelettikre? 
- Sikerülni fog bogaram. Higgy nekem.
- Neked hiszek. Magamban nem hiszek.
- Pedig muszáj lesz – húzott magához.
- Megpróbálok – ugrottam az ölébe pár forró csók kíséretében.

Nina szemszöge:
Másnap korán indultunk. Igazából megszerettem azt a kis házat, pedig csak egy éjszakát töltöttem benne. Stefan kinyitotta előttem a kocsi ajtaját. Beszálltunk.
-Tudod...ahhoz képest, hogy igazából nem akartam jönni, most bánom, hogy ilyen hamar mennünk kell-mondtam.
Felnevetett.
-Hát, nem is tudom...végül is, csak majdnem öltél meg.
-Jól van na! Azt hittem, a fürdőbe vagy, és zajt hallottam-védekeztem.
-még jó, hogy jók a reflexeim.
Megcsókoltam az arcát.
-vezetek-morogta.
Felnevettem, majd gondolkodóba estem. Vajon most kivel állunk szemben? És egyáltalán van-e esélyünk vele szemben? Hiányzott Derick. Szinte engem is meghökkentett a tény, de hiányzott. Furcsa...amikor velem volt, mindig meg akartam szabadulni tőle. De most...akkoriban biztonságban éreztem magam. Istenem, mi van velem? Itt van nekem Stefan, és Derick után sírok? 
-Min gondolkozol?-érdeklődte valaki.
Felkaptam a fejem. Aztán leesett, hogy egy autóban ülök, és hazafelé tartok. Hm...hazafelé. Ott a hazád, ahol a szíved. de az én szívem hol van? Magam se tudom már. 
-Nem lényeg-válaszoltam, és a telefonommal kezdtem babrálni. 
nem tudtam semmire se koncentrálni, mindig elkalandoztak a gondolataim. Hol erre, hol arra. A családomra gondoltam. Liliára. Életem egyik legnagyobb vesztesége volt ő. Máig nem értem, hogy történhetett. De nem is ő volt a legnagyobb veszteség. Ő csak egy ember volt...A legjobb barátnőm volt...
Mikor megláttam a táblát, Stefanhoz fordultam.
-A házamnál rakj ki, ott találkozok Roberttel.
Bólintott.
-És Aliceék?-kérdezte
-Menj el, és nézd meg őket. Majd utánatok megyek. 
Itt lezártnak tekintettem a témát. Stefan kirakott a háznál. Elköszöntem tőle, majd bementem. Robert már a kanapén ült.

Stefan szemszöge:
Nina egész úton alig szólt hozzám. Mélyen a gondolataiba temetkezett. Erősen koncentráltam, és pár képet sikerült elkapnom. Egy srác volt az első. Derick. Hm...vajon ő kicsoda? Aztán egy lány következett. Nyilvánvaló volt, hogy ember. A név, amit csatolt mellé a Lilia volt. De több képet nem sikerült elkapnom. Nina nyilván rájött, miben mesterkedek, és kizárt a gondolataiból. Minden próbálkozásomra erős falba ütköztem. Hm...azt hiszem, sok mindent nem tudok még róla. Talán túl sok mindent nem. Miután elköszönt, Aliceékhez hajtottam. Kicsit félve kopogtam be, Aliceék úgy tudják, még nyaralunk... Aztán nyílt az ajtó, és ott állt Alice egy szál ingbe, és fehérneműbe.
-Stefan?-kérdezte hitetlenkedve.

Alice szemszöge:
- Stefan? - kérdeztem hitetlenkedve. – Hogy-hogy már itt? Nina jól van?
-Hát-vakarta meg a fejét-Ha minden igaz, még él...Talán bemehetnék? Aztán elmondok mindent.
- Ülj csak le - biccentettem a fejem a fotelbe.
Stefan leült, én pedig a kanapéra zuhantam.
-Rick?-nézett körül-Jobb lenne, ha ő is hallaná.
- Pihizik, de akkor szólok neki – pirultam el. Beflangáltam a szobába – Rick, Stefan beszélni akar velünk – ébresztettem fel pár csókkal.
- Azonnal megyek! – nyöszörögte. 
Én magamra kaptam egy nadrágot. És visszatértem az előszobába.
- Azonnal jön – mosolyogtam Stef-re, majd a komoly tekintetét figyelembe véve a mosolyom lehervadt – Ilyen rossz hír?
-Aggódom-vallotta be.
- Megjöttem – mondta nyúzottan Rick.
-Miattam lettél felébresztve?-nézett rá Stefan-Ezerbocs. Ha tudtam volna, Ninával tartok inkább.
- Ébren voltam csak vízszintben TV-ztem– kacagott Alaric.
Felnevetett.
-Az jó. Én egyszer a plafonra szereltem fel a plazmát. Csak egyszer éjjel a fejemre esett.
Erre én kacagni kezdtem, de észrevettem magam és befejeztem.
- Köhöm miről is akarsz beszélni? - tértem a lényegre.
-Hogyan?-nézett rám zavartan, majd lassan leesett neki-Jah! van egy kis probléma.
-Az mindig van. Mondjad - ébredt fel Rick is.
-Sokat én se tudok. Mindenesetre Nina aggódik. Mióta elmentünk, tegnap délután óta, 3 lányt öltek meg.
Lehajtottam a fejem. 
-Szóval nem tudjuk ki a tettes? - haraptam az ajkamba.
-Nina elment utánajárni a dolgoknak-Eléggé hideg volt a hangja. Csak nem gond van közöttük?
- Van egy tippem ki lehet... - szólaltam meg végül.
Felhúzta a szemöldökét, majd sóhajtott.
-Miért van olyan érzésem, hogy te már találkoztál vele?
- Talán mert így van...
-Nina engem megöl...Majd az egész csapatát, amiért nem vigyáztak rád. Végül Ricket is. Lassú és fájdalmas halálban lesz részünk-rázta a fejét
- Üzenem Ninának, hogy boszorkány vagyok és tudok magamra vigyázni! – ráncoltam össze a homlokom és kivágódtak az ablakok.
- Kicsim nyugodj meg! – csókolt meg Rick és az ablakok ismét becsukódtak.
-Nos, Ninának én is sok mindent üzennék-morogta.

- Baj van?

-kérdeztem meg.
-Nem tudom-rázta meg a fejét-Azt hiszem, tévedtem vele kapcsolatban.
- Mármint? Ezt hogy érted? - képedtem el.
-Nem tudom...Mikor hazafelé tartottunk, beleolvastam a gondolataiba. Az egész egy srác körül forgott, valami Derick körül...Ez a srác kereste telefonon párszor. Azt hiszem...van egy lezáratlan kapcsolata.
- Lehet, hogy a bandájából valaki.
-Nem tudom-rázta a fejét-De most nem számít...
- Szerinted, ha őt szeretné veled lenne?
-Most más fontosabb dolgunk van-mondta hidegen-Ninát majd én elintézem.
- Ami pedig Daniel-t illeti, majd ÉN elintézem – tettem karba a kezem és lehuppantam a kanapéra.

Nina szemszöge:
Beléptem a házba. Robert a kanapén ült. Melléültem.
-Mik a fejlemények?-kérdeztem.
Elnyomta a szivarját, és három képet dobott a dohányzóasztalra.

-Caroline Forbes, Vicky Donovan, és egy ismeretlen lány, valószínűleg turista. Nem tudtuk megmenteni őket. Akivel szemben állunk, ismeri a védelmi vonalat, tehát simán áttörte. Akkor csapott le, amikor máshol őrködtünk. Sajnálom, hogy vissza kellett hívnalak a nyaralásból. Gondoltunk arra is, hogy Dericket értesítjük, de tudom, hogy nem szívesen találkoznál vele.
-Nos, tényleg nem-bólintottam-Viszont ha egyedül nem tudjuk majd megoldani az ügyet, nem szabad kockáztatnunk. itt nem rólunk van szó, hanem a városról. Az emberek megbíznak bennünk, nem szabad csalódást okoznunk nekik. Mától kezdve mindenki őrködik, és nyitva tartja a szemét. Nem fogadok el kifogást. Ha valaki meghal, én számolok le a területet őrző vámpírral. Ha pedig két nap alatt nem tudjuk elkapni, értesítem Dericket, és apámékat.
-Nagyszerű vezető vagy, Nina. Ostoba az, aki szembeszáll veled. Remek utódja vagy apádnak.
-Köszönöm, Robert, de ezt majd akkor mondd, ha nyertünk. Mindenkinek ébernek kell lennie.
-Nos, van itt még valami...-mondta zavartan-de ennek nem fogsz örülni.
Csengettek.
-Pillanat-mondtam Robertnek.
Aliceék voltak azok. Alice átölelt. Rick elég álmosan nézett rám. Behívtam őket, majd Robertre néztem.
-Ők a barátaim-mondtam-Srácok, ő Robert, a legbizalmasabb emberem. Szóval Rob, mit is akartál mondani?
-Van egy gyanúnk, ki áll mindennek a hátterébe.
-És pedig?-ráncoltam a homlokom.
-Többen láttuk a városba Danielt. Minden bizonnyal ő a tettes.
Megfordult velem a világ. NEM! Az lehetetlen...vagy mégis lehetséges volna?