8. Fejezet ~Béke és félelem

Halihó! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog;) 2 komi, és hozom a következőt is. Jó olvasást! Nina

Nina szemszöge:
Mikor megláttam az SMS-t azt hittem lehidalok.
"Hiányzol! Valamikor találkoznunk kellene. Szeretlek nagyon-nagyon."
Stefan mögöttem állt.
- Minden oké? - kérdezte és letette a tálcát az asztalra.
Átölelt és megcsókolta a nyakam. Kiléptem az üzenetből. Megfordultam, és az ágyra löktem.
- Persze - válaszoltam, és elkezdtem kigombolni az ingjét.
Felnevetett.
- Olyan rossz vagy - mondta. Megcsókolt, és rám fordult - Szeretlek.
- Hm... én vagyok a kisördög, nem tudtad? - kigomboltam a nadrágját.
- Hajajj, kezdesz túlpörögni édes.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Bárki is az, menjen a francba - szóltam bele.
- Hahaha - válaszolt a túloldalon egy ismerős hang.
- Derick - nyögtem.
- Na mi a helyzet kicsi lány? - kérdezte.
Kisuhantam a házból, hogy Stefan ne halljon semmit a beszélgetésünkből.
- Mit akarsz Derick? - kérdeztem - Rosszkor hívsz.
- Miért? Mit csinálsz?
- Nem hiszem, hogy rád tartozna - feleltem hidegen.
- Mi van veled? Olyan furcsa vagy.
- Mondtam, hogy rosszkor zavartál meg.
- Hol vagy most?
- A teraszon.
- Hahaha. Város?
- Nem akarom, hogy ide gyere. Már túlléptem rajtad.
- Tényleg? Akkor szia.
Megszakadt a vonal. Visszamentem a házba.
- Minden rendben? - kérdezte Stef, és átölelt.
- Persze.
- Feszültnek tűnsz.
- Nem számít. Hol is tartottunk? - kérdeztem, és megsimítottam a mellkasát.
Felkapott, és az ágyra dobott.
- Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek téged - csókoltam meg.
Ekkor azonban megint pittyent a telefonom. SMS.
- Oh, hogy az a rohadt... - mondtam.
Az SMS feladója nem más volt, mint Alice.


Alice szemszöge:
A sétát viszonylag hamar felfüggesztve mentünk haza.

- Te… te láttad, mit csináltam? – kérdeztem meg félénken.

- A tűzgolyókra gondolsz? – állt meg az ivásban Alaric.

- Igen arra – bólintottam.

- Nos, igen láttam. Alice, el kell mondanom valamit.

- Figyelek – ültem le összekulcsolt kezekkel.

- Boszorkány vagy.

- Hogy mi?

- Boszorkány, mint a nagymamád. Azért vannak a látomásaid.

- De ha ezt eddig is tudták, miért zártak intézetbe? –lábadt könnybe a szemem.

- Nem tudta senki, csak a nagyszüleid. De, mielőtt a nagyid meghalt, elfojtotta az erőd, hogy ne támadjanak téged ezért. Viszont, már akkor is olyan erős voltál, hogy harcoltál az erődért akaratod ellenére is, ezért a látomások megmaradtak.

- Szóval boszi vagyok – huppantam az ágyra. – Ez de jó.

- Az én boszim – kapott le hirtelen Rick. – Szeretlek, s elfogadlak annak ami vagy. Ne aggódj már ennyit! – csókolgatta a nyakam is.

- De én… És ha nem bírom feldolgozni?

- A boszorkányság a véredben van, csak elő kell azt idézned.

- És ha nem akarom?

- Akkor ebben a kétes állapotban maradsz, ami szörnyű. Nyugodj meg, kérlek.

- És… - gondolkoztam el – Hogy hozhatnám elő ezeket az erőket.

- Meditálj. Ülj ki az erkélyre. Képzeld magad egy tengerpartra és… - elgondolkozott – A többit már fogod tudni – mosolygott.

- Biztos?

- Most nem bízol bennem? – hökkent meg.

- Nem erről van szó… Csak… Félek – pislogtam rá.

- Hidd el, hogy úgy lesz a jobb.

- Hiszek… - mosolyogtam kacéran – De most máshoz van kedvem… - tepertem le őt csókokkal az ágyon, ő pedig nem ellenkezett. :)

~*~

Pár óra múlva, már az erkélyen voltam. Alaric ingjében meditáltam. Egy tengerpartra képzeltem magam. Oda ahova a nagyival sokat jártunk. Meditáló ülésben lebegtem a tenger felett, s a szél lassan felerősödött. A hajamba belekapott a szél, én pedig kinyitottam a szemem. Nem estem le.

- Rémisztő, mint ha a valóság lenne – motyogtam, mélyet szippantva a friss levegőbe.

- Mert az is… Többé-kevésbé – szólt egy ismerős hang mögülem.

- Nagyi? – riadtam meg hirtelen.

- Lebegj ide – biccentette felém a fejét.

Nem tudom, mit csináltam, de odaértem. Leereszkedtem a földre és a nyakába ugrottam.

- Már vártalak – ölelt magához szorosan.

- Bocsánat, más dolgom volt – pirultam el.

- Azt látom – mért végig lassan.

- Hogy kerülsz ide? És én, hogy kerülök ide? – kérdeztem meg végül.

- Ez egy asztrálsík. Olyan, mint a valóság, de mégsem az. Nehéz ezt megmagyarázni.

- És most mit kell tennem, hogy ismét boszi legyek.

- Felkészültél?

- Fel – bólintottam félénken.

- Hát ez nem volt túl meggyőző.

- Felkészültem – feleltem határozottabban.

Nagyi elmormolt valami varázsigét, s én hirtelen ismét a magasba emelkedtem. Ezt követve, vagy kétszer körbe fordultam és egy kék top meg egy rövidnadrág varázsolódott rám, majd a földre érkeztem. Rick ingje pedig összehajtva a kezemben.

- Kész lennénk – mosolygott a nagyi.

- Hogy lehetek ebben biztos?

- Add ide azt az inget! – mondta, s egy asztalt varázsolt a semmiből, az inget pedig rárakta. – Nos, mivel boszi vagy ki tudod védeni ezt … - mondta, s egy óriási hullám jött felém, hátulról.

Nem tudom, hogy, de ösztönösen cselekedtem. A magasba reppentem, kezeimet előre tartottam, s belőlük szélsugár lövelt ki, aminek köszönhetően a víz egy ideig ugyanabban a pózban maradt, majd később pedig, egy nagyobb széllöket keretében visszavánszorgott a helyére.

- Ez csodás volt. Viszont nekem most mennem kell – ölelt magához nagyi.

- De…

- Ne aggódj, ha baj van én itt leszek. Szeretlek – puszilt a hajamba s eltűnt.

Én lehunytam a szemem. Amikor felnyitottam, már ismét az erkélyen ültem, Rick ingjével a kezemben. Ez elképesztő. Ekkor arra gondoltam, hogy bárcsak meglenne Nina teleon száma. És hopp, a telefonomban az N betűnél ott is volt. Ezt még szoknom kell.

„Szia Nina! Alice vagyok. Bocsi, ha zavarlak, de szeretnék veled beszélni. Holnap valamikor, ha ráérsz, létszi írj!”

Nina szemszöge:
Az első gondolatom az volt, hogy megölöm Alice-t. Mindig a legrosszabb pillanatban zaklatnak. Aztán... kezdett beugrani, hogy talán baj lehet. Gyorsan visszaírtam neki. "Holnap 10-kor a Grillben" A nap további részét Stefannal töltöttem.
- Mit szólnál hozzá, ha a hétvégét a közeli tóparton töltenénk? Van ott egy nyaralóm- vetette fel az ötletet.
- Az remek lenne- mondtam és átöleltem.
Másnap pontban 10 órakor beléptem a Grillbe. Alice az egyik asztalnál ült. Leültem vele szembe.
- Szóval mi volt az a halaszthatatlan dolog, ami miatt beszélni akartál velem?- kérdeztem.

- Először bocsánatot szeretnék kérni, mindenért amit tettem. Még nem voltam tisztában azzal, hogy mi történik velem, de már tudom - mosolyodott el halványan.

- Nézd Alice- a hajamba túrtam - Én soha nem voltam haragtartó. De úgy érzem, Rick veszélyt jelent számomra. Meg akar ölni. Szóval... elmegyek

- Nem fog. Megbeszéltem vele, hogy ti nem bántotok embert. Azt mondta békén hagy.

- Nem tudom, Alice. Sajnálom, de nem bízok benne.

- De én igen. Nem hazudna nekem.

Az ajtóra néztem. Stefan most lépett be. Integetett, majd leült egy asztalhoz, egy sráchoz. Ha jól emlékszem, Tylernek hívják.
- Nem tudom, Alice...

- És ha adnál még egy esélyt? - kortyolt a kólájába, amit nem túl látványosan, de lehűtött. Én is éppen csak észrevettem. - Meleg volt... - vonta meg a vállát mosolyogva, amikor látta, hogy észrevettem.

- Nem szoktam második esélyt adni.

- Nekem mégis adtál, hisz most itt ülök veled szemben. Rick is megérdemel egyet. Nem rossz ember ő.

Sóhajtottam.
- Azért vagyok csak itt, hogy elmondjam, nem fogunk veszélybe sodorni senkit, és ezt Ricknek is megmondhatod.

Elmosolyodott.
- És mivel ezt már elmondtam neki... - oldalra biccentette a fejét és megjelent Rick.
- Bocsánatot szeretnék kérni, én is. - ült le Alice mellé.

Sóhajtottam.
- Nézd Rick... nekem soha nem volt különösebb problémám senkivel. Főleg az emberekkel nem. Veled sincs semmi bajom. Csupán annyi, hogy nem tudok olyan emberbe megbízni, aki megpróbálta megölni azt, akit szeretek. Te is ezt tennéd, ha Alice-ről lenne szó.
Ekkor megszólalt a mobilom.
- Remélem fontos, David-vettem fel.
- Sajnálom, ha megzavarlak, viszont van egy kis gáz.
- A kis gáz kategória nálad a világvégét jelenti - ráncoltam össze a homlokom - Szóval miről van szó?
- James a közelben van.
- James? Ki látta és hol?
- Meghalt egy lány a folyóparton. A nyál egyértelműen Jamesé.
- Köszönöm, hogy szóltál. Intézkedem. Odaküldök pár embert körülnézni, aztán magam is utánajárok a dolognak.
Letettem a telefont, majd Alice-ékre néztem
- Azt hittem, szabadságra jövök. De ezek szerint tévedtem.

- Nézd Nina! - tette Alaric a kezeit az asztalra. - Én csak a munkámat végeztem. Meg sem fordult a fejemben, hogy mások vagytok... Egyelőre nekem csak annyi jött le, hogy Stefan több száz éves és hogy vámpír. Ennyi. És ez elég ok volt, hogy kiadják nekem a parancsot. Nekem meg végre kellett hajtanom.

- Mennem kell – sóhajtottam - Vár a munka... megint.
- Vigyázz magadra - szólalt meg először Alice.
- Szia - tette hozzá Rick.

- Mást nem meghalok, ami lehetetlen, mert én halhatatlan vagyok.
Stefan megfogta a kezem.
- Mehetünk-mondta egyszerűen.
Megráncoltam a homlokom.
- Hová? - kérdeztem.
- Elkapni Jamest. Hallottam a beszélgetéseteket.
- Egyedül jobban boldogulok.