1. Fejezet ~ A kezdetek

Mary Alice Brandon szemszöge:

A nevem Mary Alice Brandon. A családom elmegyógyintézetbe zártak, mert különös módon vannak amolyan látomásaim. Szóval, amit megálmodok, az valahogy meg is történik. Az 1900-as években a máglyán végeztem volna, de itt megúsztam csupán pár elektrosokk kezeléssel…
 Viszont eléggé lázadó típus vagyok, így amikor egy újoncot kaptam, amikor elaludt ügyesen kiszöktem az udvarra, a kerítéshez, hogy átmásszak rajta. De nem jutottam messzire, mert a karjaiba zárt.

- Nem fogsz meglógni cica! De ne aggódj, az enyém leszel! – simította meg az orrával a nyakam.

- Eresszen el! – rúgtam tökön, majd sebesen átmásztam a kerítést. Végre az utcán futottam előre a semmibe egy kis táskával a kezemben, de James hirtelen előttem termett.

- Maga, hogy került ide? – csodálkoztam.

- Gyors vagyok, baba! – vigyorgott rám. – Na most már az enyém lehetsz!

Féltem. S a félelemtől a földbegyökerezett a lábam. Hiba volt, mivel hirtelen a falnak lettem nyomva. James ismét a nyakam körül legyeskedett, de ekkor hirtelen valaki felbukkant…

Nina Pierce szemszöge:

Halihó. A nevem Nina Pierce. Nem hiszem, hogy bárki is ismerne. De ha a Sötét Angyal mond valakinek valamit... Nos az én vagyok.
Ez is egy teljesen átlagos, unalmas napnak indult, mint a többi. A szüleim valahol messze Olaszország közepe tájt lehettek. Szabad voltam. Kivéve egy apró tényezőt: a nyakamba varrtak egy "babycsőszt", Dericket.

Sajnos tőle szinte lehetetlen megszabadulni. De én nem ismerek lehetetlent... Este, sötétedés után nem sokkal elindult, hogy "ellenőrizze" a terepet, vagyis hogy megnézze, minden rendben van-e a klánban. Pedig ez az én feladatom lenne. Ezt az időt használtam ki egy briliáns szökéshez. Elég volt kisebb zűrzavart okoznom, és hopp, már kint is voltam. Mire Derick észbe kapott, messze jártam. Össze-vissza bolyongtam, élveztem a szabadságom. Úgyis ritka pillanat, amikor őrök nélkül lehetek. Mintha nem tudnám megvédeni magam. Az emberek néha olyan ostobák! Kár, hogy nem ember vagyok... Épp vissza akartam fordulni, amikor meghallottam valamit. Más talán nem érzékelte volna, nekem is csak tompa volt. Egy sikoly... Elindultam követve a hangot. A közeli elmegyógyintézet felől jött. Már vissza akartam fordulni, ugyanis ott a "bolondok" mindig sikítoznak, ami valljuk be, eléggé idegesítő tud lenni. Ekkor láttam meg őket. Egy lányt, és őt... Jamest. A lány hatalmas bajban volt, James az egyik legnagyobb vadász. Nem a mi fajtánkba tartozott, de akkor is sokan féltek tőle. Kivéve talán engem. Gyorsnak kellett lennem, ha azt akartam, hogy élve meg tudjam menteni a lányt. Utána az emlékeit is törölnöm kell, de az lesz a legkisebb problémám. Közelebb mentem, villámként siklottam el James mellett, s pengeként löktem falnak.
- A saját fajtáddal kéne kezdened, nem gondolod? - kérdeztem.
- Nicsak, kit sodor ide a szél. Rég találkoztunk, csillagom - vicsorogta, majd egy erős lendülettel ellökött.
Nem hagytam magam, újból nekiugrottam. Ezúttal sikerült felülkerekednem rajta.
- Tűnj el innét! Most, amíg még élve engedem, hogy elmenj! És nem akarlak még egyszer itt meglátni, mert megöllek! - suttogtam a fülébe.
- Hmm... A harcias amazon... Jól van, nyertél. Most legalábbis. A csatának vége. De a háború.... még el se kezdődött - mondta, majd eltűnt.
A lányhoz léptem.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.

Mesélő szemszöge:

Alice félt. Mi több. Remegett. James nem harapta meg őt, csak megkarcolta, de sokkot kapott. Remegő ajkakkal csúszott le a sikátor fala mentén.
- É...éélek - remegte.

Nina leguggolt mellé.
- Nem lesz semmi baj, megígérem. Nem jön vissza. - mondta és átölelte a lány vállát.
A vér illata simogatta orrát, de igyekezett uralkodni ösztönein. Felállt.
- Legjobb lesz, ha visszaviszlek az intézetbe napkelte előtt. - döntötte el.

- Ne! – kapta el Alice a karját – Én nem… - rázta meg hevesen a fejét, majd felállt a földről – Honnan veszed egyáltalán, hogy én onnan jöttem?

- Tudom. Azt is tudom, miért kerültél oda. Mindent tudok azokról, akik a környékbeli falvakban, városokban élnek. A legapróbb titkokat, a legnagyobb vágyakat, a legfájóbb dolgokat.

- Akkor bizonyára azt is tudod, hogy én oda vissza nem megyek! – makacsolta meg magát a lány. Karba tett kezekkel állt fel Nina elé. Soha! Te is tudod, hogy tévesen kerültem oda! Nem hallucinálok! Hülye orvosok… - Alice szemeit könnyek lepték el, majd futni kezdett az ellenkező irányba.

Nina egy pillanat alatt elkapta.
- Idekint nem vagy biztonságba, értsd már meg! Nem leszek mindig itt, hogy megvédjelek! James előbb-utóbb megkeres... megint.

Alice ismét lefagyott.

- Nem megyek vissza! Nem vagyok elmebeteg! Én nem… Nem fogok ott maradni soha többet! Egy percig sem! – majd ismét lerángatta magáról Nina kezeit, s futott előre.

Nina megint elkapta.
- Nem unod még? Mert én már nagyon.

- Ki vagy te? – tolatott.

- A nevem Nina. A Pierce kastélyba lakok. A szüleimé.

- Úristen… Téged már láttalak… Vagyis… Álmodtam veled – csuklott el Alice hangja.

Nina vállat vont.
- Nem te vagy az első. Hm... mit csináljak én veled?

- Gondolom nehéz egy vámpírtól olyat kérni, hogy engedjen szabadon ugye?

Igen. Alice-nek volt egy látomása (ő csak álomnak hívja) amiben meglátta ezt a jelenetet. Főleg Nina kilétét látta meg.

- Ezt csak úgy tudom biztosítani, ha törlöm az emlékezetedből ezt az estét. Mindent. Jamest, engem, a vámpíros tudásod. Túl veszélyes lenne így szabadon engednélek.

- Nem félek… Viszont fázom… Szóval elmennék valami melegebb helyre. Mondjuk a nagyim házába. – Igaz Alice nagyija, már nem él, sem a papája, de tudja, hol van a pótkulcs.

- Jól van... menjünk a mamádékhoz. Viszont mindenképp meg kell beszélnünk a továbbiakat. Veszélyes lenne velem maradnod.

Alice az ajkát harapdálta, s csöndben kullogott előre. Pár házra voltak csak, amikor is Alice megállt.

- Innentől egyedül is odatalálok… - nyöszörögte. Szemeit eláztatták a könnyei.

- Nézd Alice... én... nem változtathatlak át! Nagyon veszélyes... és amúgy is... jobb, ha megyek-megfordul és elindul a sötétbe.

Alice bemasírozott a házba.

''Nem is kértem erre...'' suttogta s sírva aludt el.

Érthető módon, hisz egyedül, család, barátok nélkül volt egy házban. Ráadásul egy éhes vámpír üldözi…